Kiragadott eset a több mint százéves rimaszombati futball történetéből. 2004 novemberében járunk. Peter Zelenský az élvonalban futballozó gömöriek vezetőedzője szokatlan lépésre szánta el magát csapata váratlan kupaveresége után. Alkoholos kúrára hívta meg játékosait. Kiderült ő nem ivott, csak védencei fogyasztottak mértékkel, őket is csak azért vezette erre rá, hogy megbeszéljék a csapat belső dolgait, feloldódjanak egy [...]
Három felejthetetlen sportemléke közé sorolta az alábbi pályán átélt pillanatot Róbert Bednár az idén 30 éves Senior Sport Club Radzovce/Čakanovce klubelnöke. „Öregfiúink futballoztak a dunaszerdahelyiek azonos korú játékosokból álló csapatával. Ellenfelünk keretében több kiváló labdarúgó volt, olyanok, akik a profik között is vitték valamire. Soha nem felejtem el a mérkőzésről azt a pillanatot, amikor Simon Gyula (képünkön), aki korábban losonci mezben, majd pályafutása csúcsán a válogatottban is játszott, azt kiáltotta csapattárásának, hogy Jenő. S a Nógrádban is ismert Bari Jenőnek ötven-hatvan méterről milliméter pontosan a lábára varázsolta a labdát.“ Hát ilyet még a nógrádi ellenfél is szívesen emlékei közé rejt, tudtuk meg a Novohradské noviny egyik ideii számából. Simon Gyuláról a Sztorik, történetek, esetek rovatban talál többet.
Még húszéves sem volt Németh Szilárd, amikor 1997-ben a pozsonyi Slovanból a prágai Spartába igazolt. A komáromi származású tehetséges csatárnak volt vonzó ajánlata is (PSV Eindhoven), de ő mégis a híres cseh klubba került a kelet-szlovákiai Rezeš-klán prágai uralkodása idején. „Drága és összetett igazolás volt” – nyilatkozta Alexander Rezeš, a Sparta akkori klubelnöke Németh megszerzéséről. Legtöbb forrás 35 millió cseh koronát említ a vételárról, s a Slovan-játékos egy csomagban volt Lalíkkal és Cifraničcsal, de mindhármójuk közül Németh Szilárd játszott a legrövidebb ideig Jozef Chovanec csapatába. A Siegl–Lokvenc támadóduó mellett Szili három hónap alatt (ebben bokasérülése is közrejátszott) csak 335 percnyi játéklehetőséget kapott a Sparta vezetőedzőjétől. S mivel ezalatt Németh gólt se rúgott, Rezeš úgy döntött, átirányítja őt másik klubjába, a kassai 1. FC-be. Hogy mit mondott erről a válogatott csatár, olvassa tovább a Sztorik, történetek, esetek rovatban.
Bajnoki aranyéremmel ajándékozta meg 2015. április 16-án a női csapat (képünkön) az idén 80 éves dunaszerdahelyi asztaliteniszklubot. Másodszor egymás után ért a csúcsra. Tavalyi elsősége még arról szólt, hogy többszöri próbálkozás után sikerült végre feltörni, az idei diadal a tarolás jegyében zajlott. Nem akadt olyan ellenfél a tovább gyengült szlovák élvonalban, amely képes lett volna megszorítani a csallóközi alakulatot. Vladislav Kmeť védencei veretlenül meneteltek a bajnoki címig. Korábbi extraligás győzelmükhöz képest tovább erősödtek, s ebben a felállásban senki sem veszélyeztette szlovákiai egyeduralmukat. Közben az utánpótlás-nevelés is beindult a klubban, csallóközi gyerekek nőnek a majdani bajnokcsapatba. A Sztorik, történetek, esetek rovatban az utóbbi két év sikercsapatát nézheti meg.
Országszerte észrevették őket, Európa is keresi Hodost a térképen. A Dunaszerdahely tőszomszédságában fekvő 1700 lakosú falu férficsapata az asztaliteniszsportban tör egyre magasabbra. Felszökő árként bukkant ki a helyi futball árnyékából. Évtizedekig ott volt, csak nem adott olyan életjelt magáról, mint az utóbbi két évben. Két országos bajnoki cím (2015, 2016), szuperligadöntő, menetelés a TT-Intercup európai kupában... Még a helybeliek sem tudnak sokszor mit kezdeni ezzel a sikersorozattal, zavart kelt a fejekben a kaucsuklabda magas röptéje. A sportág szlovákiai berkeiben is megdöbbenve hajoltak meg – már kétszer egymás után – a bajnokcsapat tudása előtt, s trónfosztó erősítésekbe kezdtek. A hodosi kultúrház pingpongelőadásai meg tovább folytatódnak, egyre értékesebb címszerző ütközetekkel. Telt ház előtt, a kaucsuklabda bűvöletében. Ütőkkel írják a helyi asztalitenisz aranysorait. A Sztorik, történetek, esetek rovatban a hodosi bajnokcsapatok névsora.
Extraligás szereplésének utóbbi évtizedében már negyedik éve rendre dobogón végez a dunaszerdahelyi sakkcsapat. A 2014-es ólublói bajnoki koronázást három bajnoki ezüsttörténet tette emlékezetessé: 2013-ban három meccspontnyi hátránnyal lett második a csapat a pozsonyi Slovan mögött. Tavaly Pozsonyban csak pótmérkőzésen maradt alul a csallóközi alakulat, mert nyolcvannyolc lejátszott parti után is azonos meccs- és táblapontja volt a dunaszerdahelyieknek és az ólublóiaknak. Idén pedig az alulmaradás újabb változata bukkant fel: a 11 bajnoki forduló után azonos meccspontnál másfél táblaponttal gyűjtött kevesebbet a csallóközi csapat. Pedig már öt meccsponttal is vezetett ebben az évadban, a hármas zárófordulóban döntetlent játszott otthonukban a későbbi bajnok ólublóiakkal, előzőleg azonban váratlanul kikapott Liptószentmiklóson, s az aranydupla helyett a harmadik ezüstfejezet került a klub krónikájába. Több a Sztorik, történetek, esetek rovatban.
Tudatos csapatépítéssel, az előrelépéshez szükséges infrastruktúrával és anyagi háttérrel fel lehet jutni a magaslatok csúcsaira. Az érsekújvári HC Mikron jégkorongcsapata ennek ékes példája. Amit az utóbbi három évadban elkövettek a tán leggyorsabb csapatjátékban, az mindenképpen megérdemel egy főhajtást. Három évad alatt három bajnoki címmel büszkélkedhetnek, s 2016 áprilisában már a legmagasabb osztályú szlovák bajnokság, a Tipsport [...]
Németh Pál, a nyárasdi női kézilabda szülőatyja, sokszor menesztett, majd újra visszacsalogatott edzője rengeteg szomorú és örömteli élményt is átélt a kézilabda világában. Az alábbi is ilyen: „Amikor Partizánskeban dolgoztam, s cipőgyáriak bajnoki címe már nem úszhatott el, az utolsó, pozsonyi tornán éppen a nyárasdi csapattal játszottunk. Volt a csallóköziek között egy Dobosi Edit nevű lány, akit nyárasdi edzősködésem alatt borzasztó nehezen tudtam rávenni arra, hogy lőjön kapura, holott ez volt az erőssége. Vezettünk, s ahogy Edit elrohant előttem, megfeledkeztem arról, hogy az ellenfél kispadján ülök, s odaszóltam neki: Edit, olyan falusiasan fogd meg, és vágd be azt a labdát! A történet folytatása a Sztorik, történetek, esetek rovatban.
Ellenfeleket és bírókat legyőzve nyerte Bukor Ádám felszíni úszásban a lignanói Világkupaverseny 800 méteres viadalát. A 17 éves galántai uszonyos úszó a január óta engedélyezett új anyagú úszónadrágot tesztelte a Vk-sorozat olaszországi állomásán, de a sportruhadarab nem tetszett az olasz főbírónak, aki előbb nem akarta rajthoz engedni a feltörekvő mátyusföldi tehetséget, majd mikor leúszta és megnyerte a versenyt – egyetlen századmásodperccel az olasz Davide De Ceglie előtt –, utólag kizárták, arra hivatkozva, hogy szabályokba ütköző nadrágban úszott. Csak a nemzetközi szövetség elnökének közbejárása segített abban, hogy az óvás után a túlbuzgó olasz főbíró elismerje tévedését. Utólag módosították a 800 m eredménylistáját, melynek élére ismét Bukor Ádám került. Az aranyérmet azonban nem egy megismételt eredményhirdetésen adták át neki. Annyi alázat már nem volt a vendéglátókban, hogy az igazi győztest küldjék a dobogó tetejére. Bukor a történtekről a Sztorik, történetek, esetek rovatban.
Története során 1999 volt a legsikeresebb éve a naszvadi kézilabdasportnak: mind a fiatalabb, mind az idősebb diáklányok szlovák bajnokok lettek. Vlahy Jenő sportághonosító akkor azt mondta: ez volt a csúcs. Korábban ugyanis egy évben egyszer sem voltak (cseh)szlovák bajnokok mindkét korosztályban, csak az egyikben. Előtte 1975-ben, 1979-ben és 1980-ban mosolygott a naszvadiakra a szerencse. De vajon kik maradtak hírmondónak az 1999-es bajnokcsapatokból. Miskovics György jelenlegi vezetőedző segített eligazodni a két névsorban. A 1986-os és 1987-es korosztályból Haris Lucia ma a női csapatban véd, Molnár Alíz és Molnár Borbála pedig ugyanott játszik, Zsácsik Szandra a Fradi és magyar válogatott kitűnősége. Simonics Veronika Angliában él és kézilabdázik, akárcsak a 1984-es korosztályból nővére, Simonics Katalin és Nagy Erika. Ennyien maradtak hírmondónak 2016-ra a két naszvadi sikercsapatból.
