Szabó László, a házigazda Dunaszerdahelyi Sportgimnázium igazgatója az alábbi szavakkal nyitotta meg az alapiskolások 4. Diákolimpiájának országos döntőjét 2018. október 5-én a dunaszerdahelyi városi sportcsarnokban:
Tisztelt jelenlévők, kedves versenyzők, kedves sportrajongók!
Nagy örömömre szolgál, hogy immáron negyedik alkalommal ad otthont Csallóköz fővárosa, Dunaszerdahely a szlovákiai magyar iskolák Diákolimpiájának.
A 2012-ben először megrendezett versenysorozat célja elsősorban az volt, hogy a Nagyszelmenctől Pozsonyig terjedő területekről érkező alapiskolások sportversengése az együvé tartozásuk ünnepe legyen.
Azóta ezen a kétévente megrendezendő, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a dunaszerdahelyi Sportgimnázium, a Vámbéry Ármin Alapiskola, a Mentor Tehetségsegítő Tanács és a dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskola Akkreditált Tehetségpontja összefogásával létrejött olimpián minden alkalommal mintegy háromszáz felső tagozatos sportoló kisdiák vesz részt. Az eseményt a nyolc körzetben megrendezett selejtezők előzik meg, így a régiók legjobbjai küzdenek ma a dobogós helyekért.
Meggyőződésünk, hogy napjainkban a sportnak – pedagógiai és egészségügyi szempontból egyaránt – kiemelt szerepe van.
A sport pozitív hatásait több felmérés eredménye is bizonyítja. A testedzés növeli az önbizalmat, valamint csökkenti az érzelmi problémák és a kortársakkal való kapcsolatteremtési nehézségek kialakulását.
Amellett, hogy a sport nagyon jó hatással van a gyerekek testi fejlődésére, állóképességére, egészségére, közvetve is rengeteg értéket ad. Segít például megtanítani a szabályok fontosságát, elsajátítani a fair play fogalmát, a sportszerűséget, a másik tiszteletét, segítését. A sportoló megtanulhatja azt is, hogy nyertes és vesztes mérkőzések is vannak, és megtanulhatja mindkettőt jól kezelni. A sport jót tesz az önbecsülésnek, és önfegyelemre is tanít.
Mi is az egészséges életszemlélet felé szeretnénk irányítani a fiatalok figyelmét ezzel a nemes sportvetélkedéssel. Nem titkolt szándékunk továbbá az iskolák közötti kapcsolatok kiépítése, a diákok közötti sportbarátságok kialakítása, a fair play szellemiségének elmélyítése.
Bízom benne, hogy a versenykiírásnak megfelelően, sikerül mozgásba hoznunk mindazokat az egyéni ambíciókra és közösségi cselekvésekre épülő erőforrásokat, melyek a diákság eredményes fejlődését és jövőjét szolgálják.
„A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze” – fogalmazott Szent-Györgyi Albert. Elmondhatjuk tehát, hogy közösségformáló, összetartó ereje is megkérdőjelezhetetlen, erősíti a lokálpatriotizmust. Rendezvényünkön hangsúlyos szerepet kap a nemzeti identitástudat fejlesztése is, hiszen az ország különböző részeiből, több esetben szórványmagyar régiókból azonos érdeklődésű diákok találkoznak itt, és akár egész életre szóló együttműködés és barátság alakulhat ki közöttük.
Reményeim szerint a sportolók és az őket kísérő pedagógusok a verseny eseményei mellett felfedezik majd Dunaszerdahely szépségeit is, és találkoznak azzal a miliővel, ami miatt mi méltán vagyunk büszkék városunkra.
Az ókori görög olimpiák mintájára a diákolimpia versenykategóriájaként a képzőművészet is szerepel. Ma értékeljük ki a felhívásra beérkezett legjobb pályamunkákat.
A művészeti alkotómunka és a nemes sportmegmérettetések öröméből származó egészséges életszemlélet, a tehetségek teljesítményeinek bemutatása önbizalmat ad, s egyben megerősítheti felvidéki magyar közösségünk hitét a megmaradásban és a boldogulásban.
Nem szabad továbbá elfeledkeznünk arról, hogy az idei diákolimpia sem valósulhatott volna meg jótékony támogatók nélkül. Köszönjük szponzorainknak, hogy a felvidéki magyarság központja, Dunaszerdahely egy napra a diáksport metropoliszává válhat. Köszönjük a dunaszerdahelyi önkormányzat, a megyei önkormányzat, a Bethlen Gábor Alap, valamint a fizikai és jogi személyek támogatását.
Nagyon remélem, hogy az idei sportseregszemle is jó szolgálatot tesz, hogy a versenyek végeztével nemcsak éremmel, oklevéllel lesznek gazdagabbak a versenyzők, hanem rengeteg élménnyel térnek vissza iskolájukba. De addig is nyissuk meg szívünket, és érezzük át, ahogy a Dunaszerdahelyen legtöbbször elhangzott dalban is hallhatjuk: „milyen jó, hogy itt vagyunk. S mint a régi jó barátok, egyet mondunk, s egyet gondolunk.”
Minden a Diákolimpiáról itt olvasható