Gyorsan kiszállt az élet szorítójából, fél év alatt egészsége annyira leromlott, hogy már nem talált vissza közénk. Ökölvívóként soha nem láttam a ringben, akkor ismerkedtem meg vele, amikor fia, Tomi Kid profi pályafutását figyeltem testközelből. Mert Kovács Pál (1951–2024) sem hiányozhatott ebből a közegből, edzőként, tanácsadóként, mértéktartó apaként. Ismerve a bokszvilág kiszámlálhatatlanságait, mindig óvatosan várt a végeredményre. Bár nem takargatta véleményét, igazán örült Tomi minden sikerének. Abból meg volt jócskán. Mikor profi világbajnok lett, többet beszélgettem vele, az edzővel. Elmondta, hogy nagyon féltette a fiát a ringben, s azt tartja normálisnak, ha egy mester ilyen, bármelyik tanítványa van a szorítóban. És soha nem tudni, mi lesz a csata végkimenetele, mert sokszor csalatkozott már a pontozókban. 2009 decemberében minden úgy végződött, ahogy ő és az összes galántai rajongó a hazai ringben várta: Kovács Tomi Kid WBF-világbajnok lett. „Soha nem gondoltam volna, hogy világbajnok lesz, mert mindig futballista akart lenni” – emlékszem elérzékenyült edzői, apai kijelentésére, amit néhány nappal később fia még megtoldott azzal, hogy „megsirattattam megint az öreget.” A siker örömkönnyeivel.
Kovács Pál versenyzői múltja naplójában, családja és főleg a galántai bokszbarátok emlékeiben maradt. Egyelőre. Néhány hónapja megpróbáltam összefoglaló interjút készíteni vele honlapunknak, egészségi állapota azonban már nem engedte meg, hogy együtt elevenítsük fel ökölvívói pályafutását. Így most csak néhány olyan tényre, emberi vonására utalnék, amit a gyász óráiban fiaitól, Tamástól és Pétertől (ő is bokszolt, és szlovák bajnok is volt, de korán abbahagyta) megtudtam. Édesapjuk tíz évig volt csehszlovák válogatott ökölvívó. 1973-ban csehszlovák bajnok lett. Két világbajnokságon szállt ringbe a múlt század hetvenes éveiben, a távoli Kubában is. Mongóliában szintén öklözött meg számos más nemzetközi versenyen. Hiába volt a legjobb súlycsoportjában, a világversenyekre általában nem őt nevezték. Csak akkor gondoltak rá, ha a távoli országba kellett utazni. Magyarságát, nevét is gondosan őrizte. Amikor lágyítójellel írták a vezetéknevét a prágai szövetségről érkező borítékra, nem vette át, és szemrebbenés nélkül visszaküldte. Hadd tanulják meg, hogy ő Kovács Pál.
Sajnálom, hogy nem tudom tovább folytatni pályafutása felelevenítését, talán majd egyszer sikerül azt is teljes egészében összefoglalni. Mert a (cseh)szlovák és a galántai ökölvívás egykori nagy egyénisége mindenképpen megérdemelné. A szomorúság óráiban együtt érzünk a családdal, fia, Tomi Facebook-bejegyzéséből merítve: „Apuci nagyon hiányzol, a bokszmennyországban folytatjuk...”
J. Mészáros Károly
Kovács Pál búcsúszertatása 2024. október 16-án 16 órakor lesz a galántai új temetőben.
Nyugodjon békében!