Könyvet érdemelne életpályája, a gútai cselgáncshoz való elszakíthatatlan kötődése, a sportágért tett évtizedeinek megörökítése. Vincze Ferenc 2026. július 23-án töltötte be 70. születésnapját.

Köszönet a mesternek
Utóda a klubelnöki poszton, s a város jelenlegi alpolgármestere, Kárpáty Ernő így írt a mesterről kerek születésnapján:
„Vincze Ferenc, a GÚTAI JUDO sikerkovácsa és hosszú évekig a klub elnöke, városunk Pro Urbe díjas lakosa, sok bajnok edzője és mindenki Feri bácsija. Köszönjük, hogy az edzéseken és az életben is terelgetted sok fiatal útját, ahogy az enyémet is és példát mutattál mindenkinek. Sok erőt egészséget kívánunk!”

Ehhez a jókívánsághoz honlapunk is csatlakozik, és három további mozzanatot elevenít fel Vincze Ferenc cselgáncshoz kötődő gazdag pályafutásából. Lehetne többet is, de az már valóban könyvbe tartozna.

Kegyetlen taposómalom
„Kedvtelése a cselgáncs, ráadásul szeret a gyerekekkel is dolgozni. Közel áll hozzá ez a munka, hiszen nevelő a városi szabadidőközpontban. »Hogy szerencsés volt-e annak idején rábólintani Madari Béla kérésére? – töpreng el még egyszer a kérdésen Vincze Ferenc klubvezető-edző, a gútai cselgáncsozók lelke. – Nem ismerem a másik lehetőséget, így nehéz összehasonlítani a megélttel. Tény azonban, hogy rengeteg (siker)élménnyel gazdagodtunk az elmúlt huszonnégy év alatt. Úgy érzem, jó választás volt… Évek során eljutottunk odáig, hogy már a serdülő megtanulja: aki nem hajlandó elviselni a pluszterhelést a heti három edzés fölé, jó edzőtárs lehet belőle, de élsportoló soha nem lesz. Városunkban a cselgáncs a legeredményesebb sportág, de nem divatsport. S akárcsak országos viszonylatban, nálunk sincs úgy értékelve, mint ahogy megérdemelnénk. A harminc évnek azonban nyoma maradt a köztudatban… Klubunkat héttagú vezetőség irányítja. És közénk tartoznak mindnyájunk feleségei is, akik tűrik, hogy hétvégéről hétvégére soha nem vagyunk otthon. Mert ez már egy kegyetlen taposómalom.«.”

(Az Új Szóban 2005. október 15-én közölt riportból, amely a gútai cselgáncs 30. évfordulójának ünnepségén készült)

Tanítványai szívében
„Ha Gútán a cselgáncs kerül szóba, akkor Vincze Ferenc az első. A mindenki Feri bájának neve ugyanis teljesen összefonódott ezzel a japán küzdősporttal. Szlovákia- szerte még a legeldugottabb településeken is a szakavatottak találkozhattak a nevével.
Először tizenhat évesen, a vágbesztercei szakközépiskolában ismerkedett meg az akkoriban új sportággal, a cselgánccsal. Teljesen elbűvölte a látványos gáncsolásokkal és dobálásokkal tarkított harcművészet. Megigézte ez a légkör, ami akkor és ott végérvényesen megpecsételte sorsát. DZSÚDÓS lett, így, csupa nagybetűvel. Feri bá egyre magasabb szakmai képesítéseket szerzett. Mindezen értékes szaktudás, tapasztalat és életigenlő bölcsesség látható minden egyes megnyilvánulásában. Akkor, amikor védenceit okítja a tatami mellett egy versenyen, vagy éppen az edzésen atyai szigorral, de kellő tisztelettel a rakoncátlan ifjak meg- regulázása közben. Biztos kézzel válogatja a dzsúdós tehetségeket, és szakavatott útmutatással irányítja, hozza-viszi és mentorálja Gúta leendő bajnokait, és válogatott intelmekkel készíti fel őket az életre. Tatamin innen és túl. A nyolcvanas évek elejétől, szó szerint egyik pillanatról a másikra megkapta az akkori úttörőház mellett működő cselgáncsszakosztály menedzselését. Rendületlenül, kezdetben spártai körülmények között, megannyi időt és energiát nem kímélve igyekezett, amit a családja megértőén viselt. Szíve-lelke, mindenese a gútai cselgáncsklubnak. Elhivatottsága nem ismer határokat. Megszállottan küzd a mozgásért, műveli és művelteti, még egy ennyi kihívásokkal terhelt korban is. Ez tölti ki az életét. Úgy vélekedik, csak teljes odaadással és elhivatottsággal érdemes valamit csinálni, nem lehet megspórolni a fáradalmakat, az eredményekért igenis meg kell dolgozni. Régi dédelgetett álma vált valóra, amikor 2011-ben a klub saját dojót kapott. Megannyi sikeres sportembert, országos bajnokot, Eb-résztvevőt nevelt, extraligába repítette csapatát. Feri bá egyszer azt mondta, a csillogó érmek és a hangos üdvrivalgások mellett a legfontosabb, milyen nyomot hagyunk mások szívében. Ez alapján bizton állítható: Vincze Ferencnek értékes élete van.”

(60. születésnapjára írta Borka Roland, megjelent az Új Szó 2016. július 23-ai számában)

Megbecsüli az egész szlovákiai cselgáncsvilág
„A gútai dzsúdóscsalád feje, a helyi sportélet kiemelkedő alakja, aki 1981-ben átvette a gútai judoklub irányítását, és harminchárom éven át az ő vezetésével zajlott a roppant sikeres klubélet. 2014-től már csak vezetőedzőként folytatja. Több mint kétezer fiatalt vezetett be a cselgáncs rejtelmeibe, és sokukból országos bajnokot nevelt. Hatvanöt bajnoki érmese volt a védencei között. Felmérhetetlen munkát végzett el versenyzői körében, sportága népszerűsítésében, a helyi klub menedzselésében. Ebben tűnt, tűnik ki. Ezért tisztelik és becsülik tanítványai és az egész szlovákiai cselgáncsvilág. Versenyzőinek egész sora kívánkozna ide, mindazok, akik a gútai bölcsőből eljutottak a besztercebányai élsportközpontba, az országos válogatottba. Mindannyian hálásak lehetnek neki… Munkássága elismeréseként megkapta az Európai Cselgáncsszövetség kitüntetését, és nemzetközi edzői minősítést szerzett. Edzői teendői mellett jelenleg a Nyitra megyei cselgáncsszövetség elnöke, az Országos Dan Kollégium tagja.”

(Életműdíja átadásakor elhangzott méltatás 2018. október 5-én Dunaszerdahelyen, az alapiskolások IV. Diákolimpiájának megnyitó ünnepségén)