Soha nem kérdeztem tőle, hány kilométer van a lábában. Talán jegyezte, talán csak sejtése van róla. Biztos, hogy összehasonlíthatatlanul többet tett meg, mint mi, akik kedvtelésből mozgunk, ha egyáltalán mozgunk.
Szikora Pál huszonnyolc évig volt válogatott gyalogló az ország arra érdemes versenyzőinek táborában. Rótta a kilométereket, edzésen, versenyen, esőben, szélben, tikkasztó hőségben... Legtöbbször ötven kilométer volt a versenyadagja. A ma embere talán már ötöt sem tesz meg gyalog, de a versenyző gyaloglóknál még az sem mindegy, hogyan lépkednek. A stílus is fontos, mert a bírók árgus szemekkel figyelnek minden lépést.
Losoncon született, de füleki. Kassán tanult az ipariban, aztán a besztercebányai Dukla is bekebelezte, mikor versenyzői pályafutása csúcsán járt. Világversenyeken nem állt dobogón, de indult két olimpián (1988, Szöul, 10., 1992, Barcelona, 27. – mindkétszer 50 kilométeren), a többi nagy eseményről nem is beszélve. De lehetett volna háromszoros olimpikon is, ha az 1984-es Los Angeles-i játékokat nem bojkottálja az akkori szocialista tábor. Ott volt a sportág első világbajnokságán is: 1983-ban Helsinkiben 11. lett 50 kilométeren, ami nagy eredmény volt, mert akkor még kassai színekben versenyzett, és nem a kiemelt duklások között. Négy évvel később még ezen a eredményén is javított: hetedik lett a római vb-n.
Sokáig állócsillaga volt a (cseh)szlovák gyaloglásnak. Időeredményeivel a múlt század nyolcvanas éveiben beékelődött az 50 km-es táv világnagyságai közé, Csehszlovákiában öt éven keresztül nem kapott ki ezen a távon. Későn érő típus volt, már harmincegy elmúlt, amikor a világbajnokságon bemutatkozott a válogatottban. Negyvenegy évesen hagyta abba az élsportot. Aztán még edzősködött, de nem főállásban.
Tiszta gyaloglóstílusát ismerte a világ, mégis egyszer előfordult, hogy világversenyen a harmadik helyről kizárták: 1990-ban a spliti Európa-bajnokságon történt. Máig fájdalmas emlék ez számára. Edzői azt szokták mondani neki, hogy verseny közben tartalékoljon, de menjen is. Kétélű fegyver volt ez, mindkettőre kellett gondolni, mert az ötven kilométer igazán emberpróbáló táv. És ő ennek leküzdésében tűnt ki. „Nem voltam olimpiai bajnok, de gyaloglásban volt nevem” – jellemezte magát egy interjúban.
Ezért sem vonulhat feledésbe Szikora Pál gyaloglói pályafutása.
J. Mészáros Károly
Lexikonsorok
Szikora Pál
Született: 1952. március 26., Losonc
Sportága: atlétika (gyaloglás, 20 km + 50 km)
Legnagyobb sikerei: – olimpia: 10. (50 km, Szöul, 1988), 27. (1992, Barcelona), 2. (50 km, 1984, a 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja után a távol maradó szocialista országok sportolóinak rendezett Barátság-verseny.
Világbajnokság – 50 km: 7. Róma (1987), 11. Helsinki (1983), 16. Tokió (1991).
Eb – 50 km: 8. Stuttgart, 1986); kizárták Split (1990).
Hatszoros csehszlovák bajnok (50 km).
Egyéni csúcsok – 20 km: 1:23:20 (1988, Třinec), 50 km: 3:42,20 (1987, Gyűgy – 22 évig volt szlovák csúcstartó)
Más tények – klubjai: VSŽ Košice, Dukla Banská Bystrica, HITec Banská Bystrica (versenyző), Ipoly Wilking Club Balassagyarmat (edző)
Edzői: Tibor Rimai, Alexander Zvolenský, Molnár Sándor, Václav Wágner, Juraj Benčík, Miroslav Klus
Később edzősködött Balassagyarmaton, a komlói Czukor Zoltán olimpikont is vezette, és volt röpke egy évig Igor Kollár edzője is.