Tizenhat éven át volt a Nagyabonyi Futball Club elnöke. Amikor 2025. augusztus 23-án megünnepelték a Dunaszerdahely tőszomszédságában található falu focijának 100. évfordulóját, Edmár Sándor is különdíjban részesült. Nem sokkal később meg honlapunknak nyilatkozott.
Mire emlékszik az elnöki bő másfél évtizedből?
Főleg az összetartásra, amit magunkénak éreztünk. Mindig az volt a lényeg, hogy saját nevelésű játékosokat küldjünk pályára. Akkor még volt elég fiatal, akik szerettek futballozni. Lehetett válogatni belőlük, felvinni őket a nagycsapatba. Volt elég játékos a keretben, amikor valaki abbahagyta, volt kivel az ifiből feltölteni. Tizenhat-tizenhét ember mindig játékra készen állt. Mindvégig a legmagasabb osztályú járási bajnokságban, az akkor még VI. ligában futballoztunk. Tartottuk a színvonalat, még működött a helyi földműves-szövetkezet is, amit tudott, besegített az elnök. Ha nem is anyagiakban, de amire szükségünk volt, azt megkaptuk. Más nagyobb cégek is támogattak.
A tizenhat év leteltével végleg abbahagyta, vagy maradt még a vezetőségben?
2010 után nem folytattam tovább.
Futballozott is a nagyabonyi tizenegyben?
Egy-két évet, még a vasútállomás melletti régi futballpályán.
Netán csapatkapitány volt?
Nem-nem. Nem sokat edzettem a fiúkkal, nem is igen játszottam.
Hogyan került a foci vonzásába?
Régóta szerettem. Bekerültem a képviselő-testületbe, majd megkértek, és elvállaltam a klubvezetést.
Őriz magában valamilyen felejthetetlen élményt abból az időszakból?
Akkoriban olyan jó volt a csapatunk, hogy mindenkit megvertünk. Három bajnoki évadban mind a háromszor elsők lettünk. Ez Gőgh Öcsi edző idejében történt. De minden alkalommal az utolsó meccset elveszítettük, és nem sikerült felkerülni.
Mosolyogva meséli, gondolom, akkor nem volt ezt olyan könnyű elviselni…
Nem volt egyszerű a helyzet. Támogatóink már készültek az ünneplésre, főzték a finom gulyást, de nem sikerült. Ennek kapcsán jut eszembe, hogy mondogatták, többet kell adni a bírónak. Én azt vallottam, ha jó a csapat, kerüljön fel, ha nem, akkor maradjon abban az osztályban. Mindig a tisztességes megközelítést szerettem, nem szerettem a túlbuzgó fizetést. Arra nincs szükség.
Mit juttat eszébe, hogy százéves a nagyabonyi foci?
Azt, hogy falunkban szeretik a futballt, és szerencsére voltak olyan emberek, és remélem, lesznek is, akik kitartanak mellette. És továbbviszik az örökségünket, s továbbra is élni fog Nagyabonyban a labdarúgás. Mindig is az legyen a végszó, hogy legyen sport a faluban. A mai fiataloknak, mindenkinek, erre szükségünk van. Szórakozás, kikapcsolódás, s ami vele jár.
J. Mészáros Károly