Neves labdarúgónk és edzőnk, Szikora György (1947–2005) szívesen emlékezett vissza gyerekkorára. „Kijártunk a pályára, szedtük a nagyoknak a labdát. A kapu mögött állva alig vártuk, hogy hozzánk repüljön a bőr, s mi visszarúghassuk, a kapufát célozgattuk. Versenyeztünk egymással, a díj egy tábla krumplicukor volt. A nagyok gyakran szidtak bennünket, mert sűrűn eltaláltuk a kapufákat... Imádtuk a focit, egyszerűen nem tudtuk megunni, késő estig kergettük a bőrt, akkor is, ha csak lyukas gumilabda volt, a talaj pedig hepehupás.”
(Forrás: Batta György: Szikora, a fehér Pelé)