Már tizenéves korában ámulatba ejtette a focivilágot Szikora György (1947–2005). Mindig érdemes meríteni pályafutásából. Állította: a közönség sohasem tudta elvenni a kedvét a játéktól. „Erre jó példa egy prágai eset, még 1966-ból – olvasható Batta György Szikora, a fehér Pelé című könyvében. – Tizenkilenc éves voltam és a Slavia ellen mérkőztünk Prágában. Huszonötezren jöttek ki az Eden-beli stadionba, mert a meccsnek óriási volt a tétje: ha a Slavia legalább egy pontot szerez, bajnok! Hat perccel a vége előtt, gól nélküli állásnál tizenegyeshez jutottunk. Elképzelhető, mi játszódott le a pályán és azon kívül. Én voltam a végrehajtó. Odajöttek hozzám a prágaiak és kértek, ne lőjem be. A közönség fütyült, tombolt, bekiabált, hogy megzavarjon. Természetesen berúgtam a labdát a hálóba, mert úgy éreztem, ez a tisztességes. Néhány slaviás játékos aztán megkergetett a pályán, és a nézők is fenyegettek, de a lelkiismeretem tiszta maradt.”