Húzzunk elő egy történetet a múlt század hetvenes éveiből. Edzőt váltott 1977-ben az I. B osztály (mai V. fociliga) bősi újonca. Sidó Ferenc ismert csallóközi edző ült a kispadra. Akkoriban a hosszútávfutás volt az erőnlétgyűjtés egyik forrása, amit nem minden játékos kedvelt. Időnként cselhez folyamodott a szakember, hogy védencei maradéktalanul teljesítsék az edzésadagot. Elmondta, hogyan csalta tőrbe a Bakát is megjárt kiváló csatárt, a Császárnak becézett Csiba Frédit, aki az egyik edzésen megkérdezte tőle, hogy Zátopekhez hasonló iramban teljesítse-e a futótávot.
„Öreg, neked nem kell köröznöd, közöltem a minden hájjal megkent futballistával, aki igencsak meglepődött válaszom hallatán. Akkor én most mit csináljak? – kérdezte Frédi. A kezdőkörben lerakott labdákkal indulj rohamra. Szökteted magad, majd miután utoléred a lasztit, a tizenhatosnál kapura tüzelsz. Elvégre gólerős befejező csatár a posztod... – válaszoltam. Tőrbe csaltam a gólzsákunkat. Megjegyzem, tizennyolc bőrgolyó volt a kezdőkörben. Amikor már a második sorozat közepén tartott, már jobbára az almafákat borotválta lövései után a labda. Belefáradt. Jobbnak látta a kígyózó sor végén kocogni, mint a kaput rohamozni.”
(Részlet a Ágh István: Jubileum a megújhodás jegyében – A bősi futball 90 éve című könyvből)