1979 januárjában történt. A Csehszlovák Kupa megnyerése után a híres nyárasdi női kézilabdacsapat indulhatott a Kupagyőztesek Európa Kupájában (KEK). A sorsoláskor a csallóközi falu együttese a francia kupagyőztest, a párizsi Ivryt kapta ellenfélül az első fordulóban. A pályán nem volt kérdéses, ki a jobb (akkor még mások voltak az erőviszonyok a két ország kézilabdája között), már a franciaországi összecsapáson biztosan, 26:18-ra nyertek a vendégek.
Párizs azonban más élményeket is tartogatott a szocialista valóságból kijutott csehszlovák kupagyőztes játékosainak, szakmai stábjának, kísérőinek. „Abban az időben ezeket az épületeket még képeslapról sem nagyon ismertük. Az ellenfél játékosai nap mint nap körbevittek bennünket saját autóikon, és mindent megmutattak ebből a világvárosból. Szinte álomvilágba kerültünk Párizs láttán. Csoda, hogy a sok élmény hatása alatt még összepontosítani tudtak a lányok a játékra – emlékezik vissza az európai kupaporondra lépésükről Németh Pál edző a „Hejrá Nyározsd” című könyvében – A mérkőzésre is a játékosok maguk, vagy barátaik szállítottak bennünket autóikon. Kezdetben a vezetőségünknek, és bevallom, nekem sem nagyon tetszett, mert itthonról vitt bizalmatlanságunk a „rossz kapitalizmusról” ott munkálkodott a lelkünkben. Ebbéli aggodalmunk hamar szertefoszlott. Hihetetlen barátság alakult ki a lányok közt, bár csak kézzel-lábbal mutogattak, mégis értették egymást. Az én „taxisom”, emlékszem, háromszor megkerülte a Diadalívet velünk a körforgalomban, mutatva, hogy ez szerencsét hoz nekünk. Mi meg azt gondoltuk, nem ismeri az utat a sportcsarnokba.”
