Novota János taksonyi származású. A kiváló futballkapus Szencen tört fel az élvonalba, a DAC-ban a közönség kedvence volt, a bécsi Rapidban nemzetközi hírnévre tett szert. 2007 tavaszán hallott róla először többet a hazai sportközvélemény, mégpedig akkor, amikor bravúrjaival a szenci csapat Szlovák Kupa-sikereiből vette ki a részét. Két párharcban is döntő tizenegyest hárított és értekesített, hogy együttesével a döntőig jusson. Előbb a negyeddöntőben egy mérkőzésen a Močenok itta meg bravúrjainak a levét (2:2 után 11-esekkel: 5:4), majd az elődöntő kétmeccses párharcában a rózsahegyi fakó is ugyanígy járt (kétszer 0:0 után 6:5 11-esekkel). Hogy teljes legyen a kép, a szenci csapat már 2006 őszén 11-ekkel jutott túl eperjesi ellenfelén a nyolcaddöntőben.
Szóval Novota János feltűnt, és a szenci visszavágón ő volt az elődöntő hőse. Előbb a hetedik sorozatban kivédte, majd a folytatásban belőtte a tizenegyest. A gól után örömében majdnem kifutott a stadionból. „Akkor tudatosítottam, hogy tulajdonképpen, mi is történt. Ez olyan élmény, olyan siker, amilyet nem biztos, hogy újra átélhet az ember. Ennek szólt a futásom – elevenítette fel örömtáncát az Új Szónak. – Először a gólvonalon ide-oda táncoltam, s ha mozgásban vagyok, jobban tudok elrugaszkodni, de elsősorban a rúgó játékos megtévesztésére szolgáltak mozdulataim. Azt próbáltam elérni, hogy oda rúgja, ahová én szeretném. Mikor megfogtam a lövést, az első pillanatban azt hittem, hogy már megnyertük, aztán a bíró mondta, hogy még egyet kell rúgnunk. A csapattársak kiabáltak, menjek én. Láttam, ahogy az ellenfél kapusának mutatják az irányt, ahova a Močenok ellen lőttem a büntetőt, úgyhogy ezúttal a másik oldalt választottam.” És bement.
A szenci gárda 2006/2007-es sikertörténete ezzel véget is ért, mert a döntőt 0:4-re elvesztette az aranyosmarótiak ellen. És nem ismételte meg 2002-es Szlovák Kupa-győzelmét.
