Az évek elszálltak, de az emlék megmaradt. Négy tizenéves somorjai fiatal indult 1994-ben a mexikói kadett és junior vívó-világbajnokságon: Fehér Kornél 9., Javorčík Péter 22., Forgács Péter 41. és Valacsay Gergely 25. lett (korabeli felvételük megtekinthető Retró rovatunk gyűjteményében is). Azóta mindannyian meglett férfiak, élik a hétköznapjaikat. Az éberhardi Csemadok-bál alkalmat adott arra, hogy Fehér Kornéllal visszapillantsunk a tőrözői évekre, és Mexikóra, amelynek említésekor máris mondta, hogy kilencedik lett a kadettok között. A négy csallóközi közül a legjobb. Mit írtam 1994-ben róla az Új Szóban?
Váratlan Fehér Kornél kilencedik helye. Tizenhat éves múlt. Papája, aki mindvégig edzője is volt, már óvodás korában elvitte a vívóterembe. És kitartott.
„Verseny előtt kicsit izgultam, olvasással lepleztem feszültségemet. Jól ment az első körben, hétből öt csörtét megnyertem, így a táblán előkelő helyre kerültem. Legközelebb nem is kellett pástra lépnem, aztán egy oroszt vertem, majd a döntő kapujában egy német fiú állított meg. Vele szemben elég szétszórtan, egyhangúan vívtam. Pedig többen láttak esélyt továbbjutásomra. Mindhiába... Közbeszólt a fáradtság, az olimpiai csarnok száraz levegője, a magaslati hatások sora. Délután fél egytől hatig viaskodtunk egymással. Még ma sem tudom felfogni, hogy kilencedik lettem, miképpen csináltam. Csak vívtam... Közben megvertem a magyarok legjobbját, Ipacs Imrét és a német rangelsőt. Mindkettőt életemben először. A jövő egyelőre rejtély számomra. Vívni azonban szeretnék. Felnőtt koromig feltétlenül.”
Nagy József, a somorjai klub akkori utánpótlás segédedzője helyére rakta ezt a sikert „Fehér Kornél kilencedik helye kimagasló dolog. Elég egy viszonyítás. A legjobb magyar 11. lett. Két-háromszáz honfitársa közül, nem beszélve a sportág óriási magyarországi hagyományairól. Nálunk – a diákokat leszámítva – nincs harmincnál több tőrvívó. Ebből hoztuk ki ezt az eredményt. Előnye mégis van ennek a szűk bázisnak, mindenkivel többet foglalkozhatunk.”
J. Mészáros Károly