A kassai Lokomotíva fénykorában tündökölt a diószegi Józsa László (1948–1999) a kelet-szlovákiai focicsapatban. A múlt század hetvenes éveiben járunk, a nagy bombázó hírében álló nyurga gólvágó 108 alkalommal volt eredményes a csehszlovák élvonalban, négy híján mindegyik gólt a Lokomotívában lőtte. Az elsőt 24 évesen 1972-ben, századikat hét évvel később. Volt egy olyan időszaka is a csapatának, amikor 1974-ben balszerencsés körülmények között kiesett a csehszlovák élvonalból. Pedig elsőrangú kerete és aktív gólaránya volt. „Mindenki elkeseredett, de legjobban talán én. Elhatároztam, hazamegyek Diószegre, nincs értelme a további küszködésnek, anyukám ott él, a segítségére leszek” – idézte fel akkori napjait az egykori csatár Batta György Gólok és érmek című sportriportkönyvében. Józsa László akkoriban sok levelet kapott, köztük az alábbit, amely a szurkolóktól érkezett. „Szevasz, Laci! Lényegtelen, kik vagyunk, elég, ha annyit tudsz rólunk, hogy az egyik galántai üzemben dolgozunk. Bocsáss meg, hogy levelünkkel zavarunk, csupán egy-két biztató szót szeretnénk szólni. Nagy figyelemmel követtük szereplésedet a tavalyi évadban. Igazán egyedülálló dolgot hajtottál végre a csehszlovák labdarúgás történetében, sőt! Állítjuk, ilyen gyors ütemben senki a világon nem lett gólkirály! A jelenlegi formád nem felel meg a képességeidnek, s hogy miért, erre csak te tudnál válaszolni. Arra kérünk, szedd össze minden erőd. Légy erőszakosabb, mint eddig, és minden figyelmed a gólra irányítsd. Ne törődj a nép beszédével, mert a drukker sok esetben beszámíthatatlan. Érezzük, hogy ez nálad csak átmeneti időszak, s hamarosan megint a régi leszel. Ehhez sok sikert kívánunk, jókívánságainkat add át tisztelt családodnak is!” (hét aláírás a levél végén)
Valóban csak átmeneti időszak volt ez Józsa László pályafutásában, mert a II. ligában is tovább ontotta a gólokat, és a következő bajnoki évadot már az élvonalban töltötte a Lokomotívával.
