Nem csak a tények árulkodnak valamiről, az emlékek, helyzetképek még árnyaltabbá tehetik a megtörténteket – ha felelevenítjük azokat. Így van ez a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos bajnokságával is. Honlapunk a bajnokság legkiterjedtebb adatbankjának (ITT) egyetlen forrása. Ezúttal azonban többre vállalkoztunk: csemegéket, összefüggéseket, érdekességeket gyűjtünk össze sorozatunkban. Minden évből valamit.

1995-ben is öt sportágban, de más-más iskolában

Az előző évhez képest változott a lebonyolítás. Már nem az ipolysági bölcső látta vendégül mind az öt sportág mezőnyét, hanem öt különböző iskola: a röplabda maradt a honti városban, Zselízen kézilabdáztak, Galántán atletizáltak, Dunaszerdahelyen kispályán fociztak és Somorján kosárlabdáztak. Eltörölték az elődöntőket, csak országos döntőt szerveztek sportáganként, és valamennyi jelentkező iskola indulhatott. Változatlanul csak a fiúk fociztak. Továbbra is az ötletgazda, az ipolysági Révész Ferenc irányította a bajnokságot, immár csak koordináló szerepkörben. A házigazdákra a szervezés, a díjak beszerzése és az anyagi háttér előteremtése várt. Egy-egy sportágban egynapos versenyeket tartottak.
Ami az eredményeket illeti, a tavaszi három sportág – röplabda, kézilabda. atlétika – tényanyaga megmaradt, kutatásunk kevésbé volt eredményes a második félév tornáinak összegyűjtésekor: mind kosárlabdában, mind kispályás labdarúgásban mindössze az érmesek sorrendjét sikerült megtalálnunk, így ez marad meg az utókornak 1995 második feléből.

Beértek a Marsall-tinik
Röplabdában Ipolyságon ugyanazok a győztesek ismételtek, mint a nyitó kiírás során: a fiúknál Komárom, a lányoknál Galánta. Ipolysági leütések címmel számolt be az Új Szó a tornáról. Ebből idézünk: „Parázs hangulat, óriási hangzavar kísérte a lányok döntőjét. Most kerültek először a csapatelsőség közelébe a vendéglátó ipolyságiak, miután megnyerték az első játszmát. Aztán következtek a galántai Marsall-tinik (tanítójuk a legelőkelőbb szerelésbe öltöztette őket), és társaik meg a komáromi győztes fiúcsapat üdvrivalgása közepette megfordították a meccset. Mezőnymunkájuk, labdabiztonságuk, tudatos játékuk kitűnt a színvonalas döntőben. Utána Marsall János boldogan fényképezett, majd fényképezkedett diáklányaival. Mikor azt kérdezték tőle, honnan szedte össze, ezeket a jó képességű röplabdázókat, csak ennyit mondott: »Ezt lehet négy év alatt elérni! Mikor elsősökként jöttek hozzánk, nem tudtak még röplabdázni. Tavaly ugyanezek a lányok nyertek a gimibajnokságban, de már itt vannak velünk az utódaik, a másodikosok is. Ilyen sikerre számítottam.« És ünneplő diákjai közé vegyült.”

Először nem Ipolyságon
Hat verseny után először lépett ki bölcsőjéből a Szlovákia Magyar Gimnáziumok Országos Bajnoksága. Zseliz volt a házigazdája a kézilabdadöntőnek, s ezzel kezdetét vette a váltakozó vendéglátós időszak.
A sportpályán a hazai környezetben a zselízi lányok akartak elsők lenni, de nem sikerült nekik, mert a lányoknál Dunaszerdahely (soraiban a női I. ligában játszó nyárasdi csapat ismert játékosaival: Hájos Anikóval, Forró Tündével, Tóth Anitával és Méri Zsanett-tel), a fiúknál Érsekújvár bizonyult a legjobbnak.

Hájos Anikó kimagaslott
A kézilabdában győztes csapatok edzői nyilatkozták az Új Szónak.
Vendégh Vince (Dunaszerdahely): „Öt elsőssel érkeztünk, ez lendületet vitt a csapatba. Láttam a lányokat a testnevelési órákon, bíztam abban, megmutatják, mire képesek. Inkább ide jöttünk s nem Nagymegyerre, a középiskolák járási bajnokságára. És megérte! Rövid időn belül olyan kollektív szellem alakult ki, amely átsegítette diákjaimat a holtponton. Hájos Anikó igazán kimagaslott a mezőnyből.”

Tanárukat is meglepték az érsekújváriak
Oros Tibor (Érsekújvár) „A tavalyi győztes lányok legjobbjai leérettségiztek, elmentek tőlünk, így meggyengült a csapat, a fiúk viszont maradtak. S mint kiderült, a többi rivális iskolából is többen távoztak, így kínálkozott a végső siker. Persze, ezzel előre nem számoltam, csak minél jobb eredményt akartunk elérni. A fiúk azonban kellemesen megleptek, a vártnál többet nyújtottak, különösen a torna legjobb kapusa, Szlávik Tamás, aki számtalan ziccert hárított. Iskolánkon nem foglalkozunk kiemelten a kézilabdával, ugyanolyan rangú, mint a többi sportág.”

A világ legboldogabb embere
A lap megszólaltatta Révész Ferencet, a bajnokság elindítóját is. Nincs hiányérzete? – kapta a kérdést. „És miért lenne? Örülök, hogy így más iskolák, tanárok és diákok is megmérettetnek, jobban megismerjük egymást. Azért indítottuk el a bajnokságot, hogy tovább terjedjen. Én vagyok a világ legboldogabb embere, ha vannak jelentkezők, akik felvállalják egy-egy verseny lebonyolítását.”

Eső mosta atlétika
„Amitől féltek a házigazda galántaiak, sajnos, bekövetkezett – írta riportjában az Új Szó. – A Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnoksága idei atlétikai döntőjének megnyitóján még csak szemerkélt, de később igazán eleredt az eső, és a verseny végéig szüntelenül áztatta a résztvevőket. Diákokat, tanárokat, bírókat, leselkedőket. Ám a kellemetlen időjárás sem tartotta vissza az induló diákokat. Futottak, löktek, ugortak, már amennyire az égi áldás ezt megengedte. Mindenki igyekezett, küzdött, kitartott mindvégig. Rátermettségüket, ügyességüket, sportolói képességeiket legjobban a komáromiak kamatoztatták. Összpontszámuk az első helyre sorolta őket, és egy évre övék lett a galántaiak által felkínált vándorserleg.”

Protič egy, Mácsodi két elsősége
A lányoknál Galánta, a fiúknál Komárom nyerte a galántai atlétikai csapatversenyt. A pozsonyiak színeiben versenyzett Protič Krisztina, aki akkoriban a hossztávfutás egyik ismert alakja volt Szlovákiában. Komáromot képviselte Mácsodi Gábor, aki megnyerte mind a távol-, mind a magasugrást, ő is országosan jegyzett atléta volt abban az időben.
És még egy érdekesség: a galántai 4x100 méteren győztes fiúváltóban futott Forró Krisztián is, aki az elmúlt években – a legutóbbi tisztújító közgyűlésig – a Magyar Szövetséget vezette. Így is találkozhat a sport és a politika.

Két iskola először
A galántai atlétikai versenyen két iskolával bővült a mezőny a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnokságán. Először indultak a galántai magángimnázium diákjai és a pozsonyi Duna utcai gimnazisták. Utóbbiak összetettben a harmadikok lettek. Tanáruk, Bugyi Ferenc elégedetten mondta az Új Szónak: „Erre azért nem gondoltam volna! Akadtak olyan számok, melyekben el sem indultunk, mert egyszerűen nálunk nincs hol felkészülni rájuk. Csonka csapatunk kellemesen meglepett, ilyen helytállásra nem számítottam. Örömmel jöttünk mindnyájan Galántára."

Magyardolgozat után stoppal Galántára
Nem mindennapi esetről számolt a galántai atlétikai versenyt felelevenítő riportjában J. Mészáros Károly az Új Szóban: „Oros Tamás a megnyitó utáni pillanatokban érkezett. Gyors kérdezősködés, és irány a versenypálya. Igyekeznie kellett, mert két számban is indulni akart. Végül egyikben sem aratott átütő sikert, de azért gyűjtött pontokat iskolájának, a dunaszerdahelyi gimnáziumnak. Egyedül hetet. Ám nem annyira a szereplése, mint Galántára jutásának körülményei szokatlanok. Mikor megtudta, másnap gimibajnokság lesz, megkérdezte tanárától, mi az akadálya annak, hogy részt vehessen rajta. Mindössze annyi, hogy az első órán magyardolgozatot írjon, hangzott a válasz. Nos, ennek eleget tett, elmondása szerint kikérte magát az igazgatótól, és útra kelt. Ráadásul szerencsésen stoppolt, mert szállítóival időben megérkezett. Esetét puszta kuriózumként örökítettem meg. Sem a neki tapsolókat, sem tettének elítélőit nem kívánom buzdítani. Tamás egyszerűen eljött, mert úgy érezte, versenyző diáktársai között a helye. Ilyen is van, kérem, az alig másfél éves gimibajnokságon.”

Csak a sorrend maradt meg
Mindössze azt tárhatjuk az olvasók elé, amit sikerült megtalálnunk az 1995 második felében lezajlott versenyekről. Somorján kosárlabdában a lányoknál Somorja, Pozsony, Galánta, a fiúknál Komárom, Érsekújvár, Galánta sorrend alakult ki, kispályás fociban pedig Dunaszerdahelyen Dunaszerdahely lett az első, Ipolyság és Zselíz előtt. Kár, hogy a többi tény valahol elkallódott.

(Forrás: Új Szó, szlomasport-archívum)