Nem csak a tények árulkodnak valamiről, az emlékek, helyzetképek még árnyaltabbá tehetik a megtörténteket – ha felelevenítjük azokat. Így van ez a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos bajnokságával is. Honlapunk a bajnokság legkiterjedtebb adatbankjának (ITT) egyetlen forrásása. Ezúttal azonban többre vállalkoztunk: csemegéket, összefüggéseket, érdekességeket gyűjtünk össze sorozatunkban. Minden évből valamit.
1994-ben csak Ipolyságon volt országos döntő
Nagy ívben, igazi tömegbázissal indult 1994-ben a bajnokság. Öt sportágat – atlétika, kézilabda, kispályás labdarúgás, kosárlabda, röplabda – fogadott műsorába, és mindegyikben még területi elődöntők is megelőzték az országos seregszemlét.
A bajnokság logója
Révész a bölcsőben
Nyugat-Szlovákiában volt nagy az érdeklődés, Közép- és Kelet-Szlovákia alig adott életjelt magáról. És a házigazda – mind az öt esetben – a bajnokság bölcsője, az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnázium (jelenleg már Szondy György Gimnázium) volt. Révész Ferenc, az intézmény akkori igazgatóhelyettese és tornatanára indította útjára a bajnoki sorozatot, lelkes szervezőként tartotta kezében a történéseket. Iskolája házigazdaként végigvitte a bajnokság első felvonását, sikeresen lerakta alapjait. Mindez ötvenezer koronájukba (közel 1700 euró) került, de a szponzorok bőkezű adakozására is szükség volt. Leggyakrabban a budapesti Rákóczi Szövetég szállt be.
Nyugati hangadók a Duna utcaiak nélkül
Várhatóan Nyugat-Szlovákia gimnáziumai vitték a prímet, létszámban és sportteljesítményben egyaránt. A megszólított 19 iskola közül 12 valamilyen módon bekapcsolódott a bajnokság küzdelmeibe. Szemet szúrt a nagy sporthagyományokkal rendelkező pozsonyi Duna utcai iskola hiányzása. Bugyi Ferenc tornatanár magyarázatként elmondta, hogy sportoló diákjaik rengeteg versenyre járnak, egyesületi kötelességeiken kívül is. Úgy döntöttek, hogy csak a kispályás teremfociban indulnak. Nagyon készültek, de két nappal a torna előtt három válogatott játékosuk bejelentette, hogy klubjukból nem engedik el őket, így nem utaztak sehova.
A győztes galántaiak és az ipolyságiak a női röplabdatorna után
Rozsnyó kizárva
Az első váratlan fejtörést a szervezőknek a lányok röplabdadöntője hozta. Ugyanis a bajnokság győztesét, a rozsnyói csapatot utólag kizárták, és eredményeit nem számították be a pontküzdelmekbe, mert a csapat összetétele eltért a versenyszabályzatban lefektetettől. Vagyis nem csak magyar osztályosok röplabdáztak köztük. Ez a meccsek közben derült ki, és az ellenfelek játékosai figyeltek fel rá. Óvás után következett az igazságos döntés. Végül Galánta lánycsapata lett az első, a fiúknál pedig Komárom volt az országos bajnok. A szokásos díjat mellett ráadásképpen négynapos ausztriai túra járt a legjobb csapatoknak, tanáraiknak.
Zselíz gólkülönbséggel, Érsekújvár naszvadiakkal lett első
Érsekújvári (lányok) és zselízi (fiúk) elsőséget hozott a kézilabdatorna. A legtöbb izgalmat a dunaszerdahelyi és a zselízi fiúk összecsapása tartogatta, végig kiegyensúlyozott küzdelemben pontosztozkodással ért véget. A zselíziek végül jobb gólkülönbséggel végeztek az élen.
Egyértelműbb volt az érsekújvári lányok sikere, soraikban II. ligás naszvadi lányokkal (Furuglyás, Veinhart, Szabó Veronika és Annamária) mindkétszer könnyedén nyertek. Két második hellyel tértek haza a dunaszerdahelyiek, az inkább kosárlabdához szokott tornaljaiak végeztek a dobogó harmadik fokán.
Szokatlan volt a különdíj: a győztes csapatok 10 napos szlovákiai-magyarországi tórautat nyertek.
Méhes. Szmuda, Tallósi...
Igazi ászok, országos szinten is magasan jegyzett atléták indultak a sportág ipolysági döntőjében, kiemelkedtek a mezőnyből. Ketten Dunaszerdahelyet képviselték. Méhes Mátyás újdonsült szlovákiai tízpróbázó csúcstartóként állt rajthoz. A megengedett két egyéni számban (súly, magas) és a váltóban csak a győzelembe kóstolt bele. Iskolatársa, a lévai Szmuda Áron keserű szájízzel távozott. A kiváló, később nyolc métert is ostromló távolugró ugyanannyi elsőséget szerzett, mint Méhes, de egyéni eredményei a versenyszabályzat szerint csak a csapatversenybe számítottak be. A cserháti Tallósi Tímea könnyed futóstílusával hívta fel magára a figyelmet. Meg elsőségeivel (100 m, 800 m, 4x100 m). Komáromban érettségizett, a Stavbár Nitra négyszázas futójaként jegyezték, s a abban az évben második lett a táv országos bajnokságán.
Csapatban a lányoknál Komárom, a fiúknál Dunaszerdahely vitte haza a bajnoki aranyat.
Zselíz és Pakusza Zsolt
Kispályás labdarúgásban Zselíznek tapsoltak a tornagyőzelemhez. Mindössze gólkülönbség döntött elsőségéről, mert ugyanannyi (6) pontot gyűjtött, mint a házigazda Ipolyság. Két egyéni díjat is elvittek a zselíziek, hiszen Berecz Levente lett a gólkirály (5 góllal), iskolatársa, Pakusza Zsolt pedig a legjobb mezőnyjátékos. Ő később a szlovák női válogatottnak is volt a vezetőedzője.
Meghívottak és hiányzók
Kosárlabdában a papírforma érvényesült, a sportág két bástyája – a fiúknál Komárom, a lányoknál Somorja – lett a tornagyőztes.
Mivel Közép- és Kelet-Szlovákia nem küldött csapatot, ezért meghívták az elődöntős csoportok második helyezettjeit is, de Nagymegyer nem tudta vállalni a részvételt. „Így az első helyről továbbjutottak mellett csak egy-egy iskola kosarasai léptek pályára” – írta az Új Szó, de arról nem tesz említést, hogy a lányoknál Dunaszerdahely (második volt csoportjában) miért nem indult az országos döntőben.
Váltakozva, évente egyszer Ipolyságon
Arról is megegyezés született a testnevelő tanárok között, hogy a jövőben felváltva rendezik az iskolák az egyes sportági versenyeket, amelyekből Ipolyság már csak egyet vállal évente.
(Forrás: Új Szó, szlomasport-archívum)