Egészen fiatalon, már ifikorában Nyárasdra került ma már Bertalanné, akkor Dibúz Erika, aki Naszvadon ismerkedett meg a kézilabdával. Hosszú éveken át meghatározó játékos lett a beállói poszton a híres csallóközi csapatban. Közben Bakára ment férjhez, s azóta is ott él családjával. A múlt század nyolcvanas éveinek második, majd a kilencvenes évek első felében is visszatért kedvenc csapatához. Hogy milyen körülmények között s miért hagyta abba, majd miért talált újra játékostársai közé, arról a Hajrá sporthetilapban közölt interjúban vallott.
„Nyolcvanhatban közel voltam a visszavonuláshoz, de akkor kevés volt a játékos Nyárasdon, és rábeszéltek, jöjjek vissza. Nem kellett sokáig győzködniük. Hat hónapos volt Gergely fiam, amikor alig egyéves kihagyás után edzeni kezdtem. Nehéz három év várt rám, de sikerült átvészelnem.”
Aztán kilencvenkettő nyarán újra eltűnt a pályáról. „Szültem, Ágnessel bővült a családunk. Eleinte úgy nézett ki, végleg abbahagyom. Féléves lehetett a kicsi, amikor megpróbáltak visszacsalogatni. Világi Pista bácsi (a nyárasdiak akkori menedzsere – a szerkesztő megj.) egy hétig járt hozzánk, de akkor még korainak tartottam a folytatást. Sokat gondolkodtam rajta, aztán mégis hirtelen döntöttem. Szerdán hívtak, hétfőn már jöttem. Talán azért, mert otthon kezdtem unatkozni a hétköznapok egyhangúságától. Így változatosabb! Nagy segítség, hogy anyósom elvállalta a gyereket. Idegenre nem szerettem volna bízni. A hétvégeken, mikor meccsre járunk, kissé zűrösebb a helyzet, ilyenkor azonban számíthatok a férjemre is. Csak azzal a feltétellel jöttem vissza, ha ő besegít nekem. Tizenkét éve játszom (1994-ben készült az interjú – a szerkesztő megj.), nem futni kell megtanulnom, meg leállni, azt már elsajátítottam. Inkább a labdaszerzés és -megőrzés gyakorlására van szükségem, arra a mostani technikai-taktikai edzések nagyon megfelelnek. Ilyen szempontból szerencsés időben érkeztem. És hamarabb belendültem, mint első visszatérésemkor, az tény. Mikor legelőször játszottam a csapatban, úgy tűnt, mintha akkor hagytam volna abba. Bátrabb lettem, első visszatérésemkor sokáig kínlódtam a pályán.”
