Junior világbajnok és tizenhat szlovák felnőttcsúcsot jegyez Bukor Ádám 16 éves galántai uszonyos úszó. 2012-től napjainkig öt távon (100, 200, 400, 800 és 1500 m felszíni úszás) javította meg a legjobb szlovákiai időeredményt. Százon és kétszázon egyszer, négyszázon és nyolcszázon ötször, ezerötszázon négyszer faragott le a korábbi csúcsidőből, utóbbi három számban önmaga rekordjait adja át a múltnak. A sportág legnagyobb hazai tehetségének sikertörténete napjainkban is folytatódik, szakmai körökben a világ legjobb juniorjaként emlegetik. Kétszer (2013 Genf, 2014 Olsztyn) megnyerte az összetett junior Világkupát és a Világkupadöntőt. (További részletek róla a Sztorik, történetek, esetek rovatban)

Amikor elindulhatott a paralimpián, háromnál kevesebb éremmel nem érte be, jelenleg már öt aranynál tart. A rozsnyói Farkaš Henrietta (a képen balra, mellette vezetője, Natália Šubrtová) a látássérült alpesi sízők között aratja sikereit. Torinóban (2006) balszerencséjére nem engedték versenyezni, mert az orvosi ellenőrzésen nem ismerték el látáskárosodási besorolását. Ezért ötkarikás sikertörténete csak Vancouverben (2010) kezdődhetett, majd Szocsiban (2014) folytatódott, ahol két arannyal és egy bronzzal a szlovák küldöttség legeredményesebb versenyzője volt. Még több érme is lehetett volna, de kedvenc számában, az óriás-műlesiklásban elesett, majd végigment ugyan a pályán, de kizárták, a szuperkombináció műlesiklásában meg kihagyta az utolsó kaput. Tavaly a sérülések (csukló- és bordatörés, ínszalagszakadás) hátráltatták a felkészülésben. (Több a Sztorik, történetek esetek rovatban)

Tóth Kálmán naturális testépítőt nem csak falujában, Negyeden ismerik és tisztelik az emberek. Tízéves versenyzői pályafutása alatt már sokszor volt része különböző bókokban, hiszen sikert sikerre halmoz, amire az emberek is felfigyelnek. „Múltkor szerelők jártak nálunk. Mikor elvégezték a dolgukat, az egyik megveregette a vállamat, és azt mondta: büszkék vagyunk magára. Nagyon jól esett, többet ért, mintha egy érem” – meséli az 58 éves világverő versenyző. (Tóth Kálmánról bővebben a Sztorik, történetek, esetek rovatban)

Néha a futballpályán fordul elő, hogy gyors segítségre szorul valamelyik játékostárs. 2004 márciusában történt az alábbi eset, melynek főszereplője, az akkor Szencen játszó Simon Gyula később oklevelet kapott az év sportszerűségi díjátadásán. „A szenci előkészületi találkozón Hrbek egyik védőnkkel ütközött, s a Zsolnáról próbajátékon levő 21 éves csatár nagyon furcsán a hátára esett. Miklas odaszólt neki, álljon fel, ne szimuláljon. Én viszont láttam, hogy mozdulatlanul fekszik, kezei széttárva, szemein látható volt: nagy bajban van. Gyorsan odafutottam, jobb oldalára fordítottam, majd néhányszor hátba ütöttem. Ezután nagy örömömre lélegezni kezdett. Az ominózus mérkőzést követően könnyezve köszönte meg, hogy megmentettem az életét” – mesélte a történetet az Új Szónak Simon Gyula. (Bővebben a Sztorik, történetek, esetek rovatban)

Helsinki, 1983. augusztus 14. A férfi diszkoszvetés döntője zajlik az első atlétikai világbajnokságon. Benne csehszlovák színekben Bugár Imre. A csallóközkürti dalia melegítőben lép a ketrecbe, pörög néhányat, aztán kezéből 67,72 méterre száll a diszkosz. Ez volt az aranydobása, biztonsági kísérletnek szánta, világbajnoki címet ért. Innentől már csak élvezte a versenyt: Tanácsokat osztogatott cseh versenyzőtársának, Valentnak, szurkolt a négyszázas női futóknak, és ráijesztett szundikáló ellenfelére, a kubai Delísre, amikor ráütött a záróünnepségre elkészített dobra… Tíz nappal később Csallóközkürtön ünnepelték, a sportpályán felállított dobókörből másfél méterrel messzebbre (69,30 m) szállt kezéből a diszkosz. A csallóközi világbajnok a pozsonyi Interben lett dobóatléta, a prágai Duklában érett világklassissá, máig a klub nemzetközi osztályán dolgozik. „Formában voltam Helsinkiben, felszabadultan versenyeztem” – emlékezik nagy diadalára. 

Tíz kiírás, tíz győztes. Kilenc gútai és a tanyi Adamik Iván. Utóbbi 2014. augusztus 15-én tizennyolc tizenegyes értkesítésével utasította maga mögé a 66 fős mezőnyt (új részvételi csúcs, korábban 62 nevezés volt a legtöbb). Mert ennyien indultak a Gútai Tizenegyesrúgó-verseny tizedik felvonásán. Négy korábbi bajnok (Tánczos Oszkár, Ferencz Zoltán, ifj. Sógor Ervin és Szulcsányi Erik) volt a mezőnyben, de egyikük sem tudta megelőzni a volt futballbírót. A második Ifj. Sógor Ervin szorongatta meg a legjobban, harmadik a szintén gútai Gőgh Zsolt lett. Médiapertnerként ott volt honĺapunk is, a kapu mögött láthattuk a kifeszített ponyván a www.szlomasport.sk logóját. Képünkön balról ifj. Sógor Ervin (2.), Adamik Iván (1.), Balogh Árpád főszervező és Gőgh Zsolt (3.).  Az eddigi versenyek dobogósai a Sztorik, történetek, esetek rovatban.

Huszonnegyedik mérkőzésén kapott ki először a profi ringben Kovács Tamás (Tomi Kid). A galántai, taksonyi bunyós az amerikai San Antonióban a kazah Bejbut Sumenovval bokszolhatott a  legrégibb világszervezet, a WBA (World Boxing Association) és az IBA félnehézsúlyú világbajnoki övéért. A 12 menetre tervezett mérkőzésen a tengerentúlon élő ázsiai öklöző a harmadik menetben technikai KO-val nyert, és ezzel lezárta Tomi Kid parádés, huszonhárom győztes meccsből álló sikersorozatát. Tomi Kid nyilatkozata és mérkőzései a Sztorik, történetek, esetek rovatban.

Józsa László egyszer négy gólt lőtt a prágai Spartának. Az elsőt szabadrúgásból rúgta, de a játékvezető csak a második próbálkozását érvényesítette.

Amikor az első lövés a kapuban kötött ki, elkezdett integetni a bíró, és jelezte, ismétlést kér. A hórihorgas futballcsatár flegmán lehajolt, a fűre helyezte a labdát, és angol hidegvérrel ismét a kapuba pofozta. Amikor a játékvezető a kezdőkörbe mutatott, Józsa provokatív alázattal odaszólt neki: „Ha akarja, bíró úr, újra megismételhetem, s újra gól lesz belőle.” Válaszul egy sárga lap érkezett.

Rácz Norbert bátor ember. 2007-ben 41 évesen állt ki a tokiói kyokushin karate világbajnokságon egy huszonéves brazil ellen. „Nem sikerült végigküzdenem a két percet, de saját lábamon hagytam el a küzdőteret. Megtettem, amit tudtam. Szerencsére kivédtem a fejre irányuló veszélyes rúgásokat, kétszer azonban vesén rúgott, ami nálunk megengedett. Már az is jelent valamit, hogy nem nyírt ki teljesen” – újságolta szerepléséről hazaérkezése után.

Rengeteg gólt dob(ott) Tóth Erzsébet csallóközaranyosi kézilabdázó. Egy interjúrészlet 2005-ben szerzett legfurcsább találatáról.
„… Legtöbbször távolból, vagy betörés után veszem be a kaput, de az is előfordul, hogy csalafinta módon a hátam mögül lövöm el a labdát.

Legfurcsább tavalyi gólja is ilyen volt?
Nem. Már nem tudom, melyik bajnokin esett, de félpályáról lőttem.

Az üres kapuba?
Dehogy. A kapus a helyén volt, de az egyik csapattársam átfutott előtte a hatoson, s éppen eltakarta a labdát, amely végül mindenki meglepetésére a kapuban között ki.”