Csallóközi születésű, kötődésű, Prágában élő diszkoboloszunk, Bugár Imre (szül. 1955) sok érdekességgel találkozott sportolói pályafutása során. Maga is a sztorik embere, gyakori szórója. Honlapunk csokorba gyűjtött néhányat ezekből, csemegék az első férfidiszkoszvető világbajnokról, aki 1983-ban Helsinkiben uralta a mezőnyt.
Nem tudott dobni, mégis nyert
Mikor tanítója, Matus György látta, milyen nagyokat dobál a csallóközkürti fiú, elküldte őt a dunaszerdahelyi járási bajnokságra. Imrének fogalma sem volt arról, mi a diszkosz. Pénteken kölcsönzött egyet, és vasárnap biciklin elment a versenyre. Ott már a vetélytársak forogva próbáltak dobni, ő még azt se tudta, hogy kell kézbe fogni a dobószert. Mégis nyert. „Egyet lendítettem a karommal, lemérték, 31,14 méter volt, és az elég lett a győzelemhez. Aztán a kerületi bajnokságon harmadikként végeztem” – mesélte egyszer a kezdetekről.
Piszkos nyak a súlygolyótól
A csallóközi fiatalember az alapiskolában tovább sportolt: dobálta a hálószaggató gólokat a kézilabdapályán, magasba ugrott és súlyt lökött. Utóbbit nem szerette. „A golyótól mindig piszkos lett a nyakam” – nyomatékosította. Később elkerült a pozsonyi Slovnaft szaktanintézetébe szakmát tanulni. Innen jutott el Slávia SVŠT atlétái közé, s ez már tényleges versenysportolói pályafutása kezdetét jelentette, aztán a prágai Dukla színeiben lett világhírű dobóatléta.
Ezrek fogadták a vb-címe után
Helsinki, 1983 – az első atlétikai világbajnokságon Bugár Imre nyerte a férfidiszkoszvetést. „Csodálatos érzés, amikor hetvenezer ember hallgatja azt a himnuszt, amit a tiszteletedre játszanak. Ott állsz a dobogó legfelső fokán, minden tehertől megszabadulva azokra gondolsz, akik otthon vannak – a feleségre, az edzőre, a szülőkre, mindenkire, aki segített. Ilyenkor a kemény fiú is elérzékenyül, megjelennek a könnyek a szemében. Azt az érzést nem lehet leírni. Néha napokig tart, amíg felfogod, mi történt. Például akkor, amikor hatezer ember vár rád a prágai repülőtéren. Azok, akik általában a futballistákat és a jégkorongozókat szokták fogadni, akkor meg egy atléta tiszteletére tették mindezt” – évek múltán is ez jut az eszébe, sőt nagyobb dolognak tartja ezt a vb-címet, mint az olimpia ezüstöt.
Apai kívánságra lett mester
Édesapjának az volt a kívánsága, hogy villanyszerelő mester legyen a fiából. „De mivel azzal, amit kitanultam, nem sokat foglalkoztam, nem lett belőlem a szakma mestere. De a diszkosz mestere, világbajnok mégis lettem, de már később. Végül még Érdemes Sportmester címet is adtak” – emlékezik Imre, aki ezzel eleget tett édesapja kívánságának, igaz, más mesteri minősítéssel.
Földhöz vágta a diszkoszt
Néha már elege volt az edzésből, mégis kerek huszonöt évig dobált. „A sikertelen verseny után mindig mondtam: gürizz, legközelebb javítsd ki, amit elrontottál. Amikor nem ment az edzésen, nemegyszer földhöz vágtam a diszkoszt. Ilyenkor az edző azt szokta mondani: »Inkább menj egy kicsit haza, én megvárlak itt a fa alatt. Mikor néhány perccel később megnyugodtam, mindig visszatértem«” – árulta el magáról.
San José: 71,26 méter
Élete legnagyobb dobását 1985-ben San Joséban érte el. Mielőtt végleg befejezte volna a versenyzést, még egyszer messzire hajította a diszkoszt. Az eredményjelző: 71,26 métert mutatott. Egyéni és cseh(szlovák) rekord! „Hatvan centi hiányzott a világcsúcshoz” – emlékszik rá hosszú évek múltán. Máig nem szárnyalta őt túl az országban senki.
A Duklában a szekrény maradt, a diszkoszokat szétadta
Már versenyzői évei alatt a prágai Duklában tevékenykedett. Mikor abbahagyta a versenyzést, bekerült a klub nemzetközi osztályára, ide még nyugdíjasként is bejár. Hogy mi történt, amikor váltott a Duklában? Semmi különös. „Meghagytam a szekrényemet, a diszkoszokat meg szétadtam” – közölte a kíváncsiskodókkal.
(Forrás: Šport napilap)