Bármennyire hihetetlen, de így igaz: még a II. világháború idején sem állt meg a sportélet. Tájainkon a leventecsapatok futballoztak, nemegyszer hatalmas csaták közepette. Például a bakai Matus Lajos 1942-ben a második leventecsapatban játszott jobbhátvédet. „Csak a háború utolsó szakaszában vonult be katonának, és rövid időn belül angol fogságba esett, ahol három évet töltött. Két pár valódi futballcipővel érkezett haza a fogságból, melyek nyomban ki lettek próbálva a bakai pályán. Kováts Zoltán, a csapat menedzsere a volt hátvédet a támadósor tengelyébe – centerbe – állította, amely kitűnő megoldásnak bizonyult, hiszen Matus Lajos olyan otthonosan mozgott a csatársorban, mintha örök életében ezen a poszton szerepelt volna” – olvasható Plavy Dezső és Sárkány Imre: Hetvenéves a bakai labdarúgás (1931–2001) című könyvében, amely a Dunaszerdahelyi járásban fekvő csallóközi település sportéletének állít emléket.