Józsa László (1949–1999) bombáiról külön gyűjteményt lehetne készíteni a hozzájuk fűződő történetekkel. Életét gólokkal fűszerezte, humorral édesítette, írták találóan róla egy méltatásban. Mert gazdagon és bőkezűen édesített. Tehetsége volt az emberek szórakoztatására, játékostársait utazás közben, az öltözőben vagy a hazai meccsek utáni összejöveteleken hozta nevetőgörcsös állapotba. Nem kivételezett az újságírókkal sem. Sokáig azt állította nekik, hogy Diószegen született, és nem Csávolyban. Mikor rájöttek a turpisságára, azt állította, nem akarta bonyolítani előttük az életrajzát. Mert való igaz, hogy szüleinek a II. világháború után el kellett hagyniuk Diószeget, előbb Csehországba mentek, aztán az akkori jugoszláv határ közelébe. Ott született László fiuk. Amikor hatéves volt, visszatértek Diószegre.
Ki volt Józsa László?
Kiváló, hórihorgas csatár volt, 225 meccset játszott a csehszlovák futball-ligában, hat és fél idény alatt 108 gól rúgott, s ezzel 1979 óta tagja a Százgólosok Klubjának (Lokomotíva Košice 104, Trenčín 4), kétszeres Csehszlovákkupa-győztes (1977, 1979), játszott a kassaiakkal a KEK-ben és az UEFA-kupában is. Háromszoros gólkirály a csehszlovák ligában (1972/73 – 21 gól, 1973/74 –17, megosztva Bičovskýval, 1976/77 – 18).