Manapság csupa birkózás a vízilabda. De milyen volt negyven évvel ezelőtt? Erről a Kassán élő Bottlik László (szül. 1942) egykori játékos, majd neves edző beszélt Batta György Gólok és érmek című könyvében, mikor megkérdezte tőle a szerző, hogy mit élvezett a játékban? „Ez az egyetlen olyan labdajáték, melyet nem földön űznek. S mivel a játék közege víz, sportágunk egyúttal a leglassúbb... Én akkor éreztem jól magam a medencében, ha technikás észjáték folyt, ha túl tudtam járni az ellenfél eszén, ha valamilyen trükkel be tudtam csapni. Sajnos, ez a stílus kiveszőben van, a póló is keményebb, rámenősebb lett, egyre nagyobb szerepet kap benne az erő!” – mondta 1981-ben.
Tessék megnézni egy vízilabdameccset, és könnyen észrevenni, hogy 2020-ban holt tart az észjáték–erő párharc.
