Hányan hordozhattak a fejükben hasonló ötletet? De csak hordozgatták, nem érezték magukat annyira bátornak, hogy előrukkoljanak vele, hozzálássanak megvalósításához.
Ipolyságon tavaly ősszel ünnepelte fennállásának 80. évfordulóját a magyar gimnázium. A születésnapi találkozón merült fel az ötlet, jó lenne a sport kapcsolatteremtő szálain keresztül beindítani a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnokságát. Igaz, a pontos elnevezés már később, a januári egyeztető megbeszélésen született, ám a kezdeményezés lényegén ez mitsem változtat.
– Voltaképpen az alapgondolat sem a miénk – szerénykedik Révész Ferenc igazgató-helyettes és testnevelő tanár, aki egy személyben tartja kezében a sportviadal irányítását. – Emlékszem, a 70-es években már létezett az iskolák között hasonló versengés, de az évtized végén az akkori rendszer leállíttatta. Ősszel levélben fordultunk valamennyi szlovákiai magyar gimnáziumhoz, közölve benne szándékunkat. Jöttek is a válaszok, ki telefonon, ki írásban reagált. Kedvező visszhangra talált a bajnokság meghirdetése.
Január 12-én Ipolyságon találkoztak az érdeklődő iskolák képviselői. Feladatuk a versenyszabályzat és a lebonyolítás véglegesítése volt. Erre az évre öt sportágat (röplabda, kézilabda, kosárlabda, atlétika, kispályás foci – 4+1) választottak. A résztvevőket négy régióban sorolták – kelet: Kassa, Királyhelmec, Szepsi, Nagykapos; közép: Rozsnyó, Tornalja, Rimszombat, Fülek; nyugat I: Ipolyság, Zselíz, Párkány, Komárom, Érsekújvár; nyugat II: Pozsony, Galánta, Szenc, Somorja, Dunaszerdahely, Nagymegyer. Hogy végül is pontosan hány gimnázium kapcsolódik be a bajnokságba, az a következő hetekben válik ismertté.
– Az idén mi vállaltuk a döntők szervezését, s a velük járó kiadásokat – részletezi a helyzetet Révész Ferenc. – Sportáganként a négy legjobb csapat jut el hozzánk, miután az indulók a régiókon belül külön versenyen döntik el a továbbjutás sorsát. Atlétikában egyéni számok is lesznek; futásban (100 m, 1500 m – fiúk, 800 m – lányok, 4x100 m váltó), magasugrásban, távolugrásban és súlylökésben állnak rajthoz mind a fiák, mind a lányok. Megállapodtunk abban, hogy mindössze a magyar osztályokba járó gimnazisták versenyezhetnek. Nincsenek korcsoportok, s egyéb megkötések sem, sőt a leérettségizettek is csatasorba állhatnak. Röplabdában március, kézilabdában április végére, atlétikában június második hetére tervezzük a döntőt. A többi a következő tanévre marad: a kispályás foci október derekára és a kosárlabda december elejére. Csupán annyi a kérésünk, hogy legalább egy héttel előtte megismerhessük a résztvevőket.
Ipolyságon remélik, nem csak fellángolás az egész, hanem hagyományteremtő próbálkozás is, amelynek még sokáig lesz folytatása.
– Számos gimnáziummal nincs kapcsolatunk, egyszerűen nem ismerjük egymást. Most itt az alkalom a közeledésre, diákok és pedagógusok között egyaránt – tapint szándékuk lényegére Tenczel István igazgató.
De vajon milyen az ipolysági bölcső sportélete? Kik és hol készülhetnek fel az iskola által meghirdetett országos bajnokságra?
– Ősszesen kétszázharmincnyolc diákunk van, évfolyamonként két-két osztályban – szólal meg ismét Révész Ferenc. – Közös épületben vagyunk a szlovák gimnáziummal, tornatermünket is együtt használjuk, ami körülhatárolja lehetőségeinket. Növendékeink 75 százaléka a környező falvakból jár be, mégis van igény a testmozgás iránt, bejönnek reggel hétre, és gyakran még pénteken este hatkor sem tudom egykönnyen befejezni velük. Hetente kétszer röplabdázunk és kosárlabdázunk. A sportkör keretében. Volt növendékeink közül minden évben valaki végez a testnevelésen, most is hárman készülnek a felvételire…
Révész Ferenc élete összefonódott a sporttal. Az egykori tízpróbázó, aki serdülő szlovákiai bajnok volt diszkoszvetésben, tősgyökeres ipolysági. Hetvenkettőben került a gimnáziumba, közben kétszer is a helyi futballcsapat kispadjára ült. És még ki tudja, mi mindent szervezett, testnevelőként, sportbarátként. Ezek után nem is csoda, hogy a kezébe futnak össze a születő gimibajnokság szálai.
– Hetente tizenkét plusz órát töltök a tornateremben. Iskolánkban legtöbbet a röplabdával foglalkozunk, ugyanakkor jó focicsapatunk van. Mindkét sportágban évente mi rendezzük a járási bajnokságot. Szeptember utolsó hetében a labdarúgó Ipoly Kupa házigazdái vagyunk. Már 22 éve. Hét esztendeje meg rendre kiállunk a város ellen a 24 órás futballban. Huszonötödikén lesz a következő maratoni csata. Szóval nálunk van sportolási lehetőség, havonta legalább egy verseny akad.
Aztán bepillantunk a világos és tágas tornaterembe, ahol éppen a harmadikosok kosaraznak, megállunk az erősítőteremben, ahol a lányok a végződő tornaóra légzőgyakorlatainál tartanak. Eredetileg kazánháznak épült, de mivel máshonnal kapják a meleget, így berendezték maguknak. Persze a szülők és a diákok közreműködésével, Így született az udvaron elkészült aszfaltpálya is. Itt meg a közeli futballstadionban zajlanak majd a gimibajnokság döntői. A legelső közel két hónap múlva.

(Megjelent 1994. február 9., Új Szó)