2014. július 13-án a Rio de Janeiróban található Maracana stadionban volt az idei labdarúgó-világbajnokság döntője. Tudja azt, hogy mit művelt ugyanitt 1966-ban Szikora György? Idézzünk az egykori kiváló tardoskeddi játékos visszaemlékezéseiből: „Két mérkőzésre utazott Rio de Janeiróba a csehszlovák csapat. Az egyiken egygólos, 2:1-es vereséget szenvedtünk, a másikon 2:2-es döntetlent értünk el – olvasható Batta György Szikora, a fehér Pelé című könyvében. – A 2:2-es találkozón én rúgtam az egyik gólt: méghozzá úgy, hogy Manga kapusnak még mozdulni sem volt ideje, mert egy jobboldali beadást húsz méterről, kapásból vágtam a hálóba. 140 ezer néző jött el a meccsre, s a brazilok hozzáértésére jellemző, hogy megtapsolták a gólomat! Ez ritka gesztus, másutt aligha fordult volna elő, engem is meglepett. (Erről több a Sztorik, történetek, esetek rovatban)

Vladimír Weiss szövetségi kapitány az F csoport második mérkőzésén küldte pályára Saláta Kornélt a 2010-es dél-afrikai labdarúgó-világbajnokságon. Nyolcvanhárom percet töltött a pályán a szlovák válogatottban Paraguay ellen (0:2). Két momentumot említenek a futballkrónikák a garamkövesdi hátvéddel kapcsolatban. Az első gólt megelőzően Weiss labdavesztése után Barrios Saláta lábai között gurította el a labdát, majd Vera a kapuba perdített. Saláta nevéhez fűződik a szlovák válogatott egyetlen komoly helyzete a mérkőzésen: a 37. percben Kozák szöglete után nyolc méterről fejelt fölé. A csoportküzdelmekben sem előtte Új-Zéland (1:1), sem utána Olaszország (3:2), majd a nyolcaddöntőben Hollandia ellen (1:2) nem kapott lehetőséget. (Több Salátáról a Sztorik, történetek, esetek rovatban)