Ünnepi akadémián emlékeztek meg 2026. május 20-án Ipolyságon az ottani Szokolyi Alajos Olimpiai Klub alapításának 20. évfordulójáról. Ebből az alkalomból Révész Angelika klubtitkár méltatásában összefoglalta tevékenységük két évtizedét. Írása eredeti, az elhangzottnál hosszabb változatát elküldte honlapunknak. Ezt közöljük az alábbiakban, szerkesztve, köztes címekkel kiegészítve.

Évtizedeket átívelő értékek ünnepe
Kivételes pillanatban találkozunk. A mai nap, nem csupán egy kulturális vagy társadalmi esemény, hanem a mindannyiunkat összekötő, évszázadokat átívelő értékek ünnepe. A Fair Play Lovagjai díjak átadása mellett – amely önmagában is az emberi nemesség legszebb kifejezése – szeretnénk most közösen megemlékezni a Szokolyi Alajos Olimpiai Klub alapításának 20. évfordulójáról.

Harmonikus egésszé ötvözött életművészet
Amikor 2006 szeptemberében megalapítottuk ezt a klubot, csupán egy tiszta lap, egy világos jövőkép és a szívünkben élő óriási lelkesedés volt a tarsolyunkban. Ma, húsz évnyi kitartó munka után itt állunk, és bátran megválaszolhatjuk a kérdést, amelyet egykor feltettünk magunknak: Miért is indultunk el ezen a rögös úton?
A válasz egyszerű, mégis mély: az olimpizmus számunkra sosem csak a másodpercek, centiméterek hajszolásáról vagy a rekordok megdöntéséről szólt. Számunkra ez egy életfilozófia. Olyan életművészet, amely a testi adottságokat, a rendíthetetlen akaratot és a tiszta szellemet egyetlen harmonikus egésszé ötvözi.

Révész Ferenc egész életfilozófiáját a klubba fektette

Révész Ferenc látomása
Engedjék meg, hogy mindjárt az elején megemlékezzek arról az emberről, aki nélkül ma nem ülnénk itt, és aki nélkül Ipolyság sporttörténetének ez a fejezete meg sem íródott volna. Mélyen sajnáljuk, hogy olimpiai klubunk elnöke, Révész Ferenc ma nem lehet személyesen jelen ezen az ünnepségen. Bár fizikailag nincs velünk, szelleme, energiája és öröksége ott van e beszéd minden szavában és klubunk minden egyes sikerében.
Ő volt az, aki a nemes gondolat bölcsőjénél állt. A klub megalapítása, az olimpiai eszmék módszeres gondozása és a sport fontosságának hirdetése az ifjúság körében elsősorban az ő személyes látomása volt. Sikeres tízpróbázóként – egy olyan versenyszámban, amely önmagában is sokoldalúságot és hihetetlen erkölcsi erőt követel –, elhivatott testnevelőként és edzőként, a megfelelő emberektől körülvéve, egész életfilozófiáját ebbe a klubba fektette. Az ő elszántságának és a környezetét fellelkesíteni tudó képességének köszönhetően ma már 20 évnyi folyamatos tevékenységet tudhatunk magunk mögött.

Szokolyi Alajos öröksége
Klubunk nevét 2006-ban nem véletlenszerűen választottuk. Szokolyi Alajos az a történelmi pillér, az a biztos pont, amelyre mindig támaszkodhatunk, valahányszor inspirációt keresünk. Garamújfalun (Hronec) született, de gyermekkora és formáló évei ezer szállal kötődtek régiónkhoz. Hároméves korától Bernecebarátiban nevelkedett a keresztszüleinél, és itt, Ipolyságon koptatta az első iskolapadokat.
Szokolyi igazi vizionárius és reneszánsz ember volt. Bár orvosi tanulmányokat folytatott, hihetetlen sporttehetsége halhatatlan legendává tette őt. Az 1896-os első újkori athéni olimpián a 100 méteres síkfutásban harmadik lett. Ám amiért a legtöbbre becsüljük őt, az nem csupán az érem csillogása, hanem az emberi nagysága. Fényes sportkarrierje után nem zárkózott el a világtól. Hazatért hozzánk, itt, Ságon vármegyei levéltárosként dolgozott, s a kultúra, a művészet és a sport önzetlen mecénása lett.

Klubalapító a honti városban
Városunk sporttörténete azonban még mélyebbre nyúlik vissza, és Szokolyi lábnyoma kitörölhetetlen benne. Szeretném itt hangsúlyozni azt a történelmi tényt, amelyre rendkívül büszkék vagyunk: 1902-ben éppen Szokolyi Alajos volt a Honti Sport Club (HSC) egyik fő alapító tagja. Ezt a történelmi mérföldkövet joggal tekintjük a szervezett sport hivatalos kezdetének Ipolyságon.
Ma az ő öröksége jobban összeköt bennünket szülőhelyével és életének állomásaival, mint bármikor korábban. Garamújfaluval és Bernecebaráti községgel hosszú távú, testvéri kapcsolatot ápolunk. A hálánk kézzelfogható tettekké érett: szívesen emlékezünk vissza a 2005-ös évre, amikor büszkén lelepleztük Szokolyi Alajos első emléktábláját, letéve ezzel a későbbi klub alapkövét. Az elmúlt időszakban mély tisztelettel emlékeztünk meg születésének 150. és halálának 90. évfordulójáról is.
Örömmel mutatom be Önöknek az idei év egyik legnagyobb kihívását: egy közös, háromnyelvű kiadvány előkészítését Szokolyi Alajos üzenetéről. Ez az ambiciózus projekt a Magyar Olimpiai Akadémiával, Bernecebaráti és Garamújfalu községekkel, valamint reményeink szerint a Szlovák Olimpiai és Sportbizottsággal (SOŠV) szoros együttműködésben valósul meg, hogy méltó módon őrizzük meg ezt a történelmi örökséget a jövő nemzedékei számára.

Bogdan István (1942–2026) alapító tag

A szlovák és a magyar olimpiai család élő hídja
Két évtized alatt olyan egyedülálló színteret hoztunk létre Ipolyságon, ahol a világtörténelem találkozik a mi fiatalságunkkal. Tevékenységünk azonban sosem torpant meg a város vagy a járás határainál. Olimpiai klubunk fáradhatatlan munkájának köszönhetően szoros, őszinte és elszakíthatatlan barátságokat kötöttünk a szlovák és a magyar olimpiai család tagjaival egyaránt. Büszke, élő híd vagyunk a nemzetek között. A Magyar Olimpiai Akadémiával való hosszú távú együttműködésünk az európai egység és testvériség ragyogó példája.
Ezen a helyen mély tisztelettel és meghatottsággal kell megemlítenem egy drága hölgyet, Jakabházyné Mező Mária asszonyt. Áldott legyen az emléke. Ő volt az az ember, aki az első napoktól kezdve belénk nevelte a helyes értékeket, megtanított bennünket a szív diplomáciájára, és segített kiépíteni azokat a határokon átnyúló kötelékeket, amelyeket ma már semmi sem téphet szét.
Diákjainkkal rendszeresen látogattuk a Szlovák Olimpiai és Sportbizottság, valamint a Magyar Olimpiai Akadémia által szervezett olimpiai táborokat. Ezek a táborok nemcsak az edzésekről szóltak, hanem formálták a gyermekek jellemét, lebontották az előítéleteket, és határok nélküli barátságra tanítottak.

Az elvetett mag legszebb termése
Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel egy szimbolikus történetet, amely tökéletesen szemlélteti munkánk folytonosságát.
Képzeljenek el egy kisfiút, aki 2010-ben csillogó szemmel vitte az olimpiai lángot a klubunk rendezvényén. Eltelt tizenegy év munka, nevelés és felnőtté válás, és ugyanez a fiú 2021-ben érett fiatalemberként állt a közönség elé, és mély tudásról tanúskodva tartott előadást Szokolyi Alajos életéről és munkásságáról.
Ez a bizonyíték arra, hogy a mag, amelyet elvetettünk, a legszebb termést hozta.
(A szerkesztő megjegyzése: egy korábbi ipolysági gimnazistáról, Hajdú Ferenc Bencéről van szó.)

A klub élete és lüktetése
Klubunk nem egy statikus intézmény, hanem egy lüktető, dinamikus szervezet, amely minden nap együtt él ezzel a várossal. Tekintsünk rá legfontosabb tevékenységeink mozaikjára:

O Évről évre fejet hajtunk Szokolyi Alajos emléktáblái előtt.

Gáspár László paralimpiai bajnok asztaliteniszező, alapító tag (szlomasport-felvétel)

O 2007 óta szervezzük az olimpiai napokat és 2008 óta szervezzük meg a „Mozgásban a főtér” elnevezésű tömegrendezvényt, elhozva az olimpiai hangulatot a város szívébe.

O Az Ipoly-kupát, a középiskolák futballtornáját új szintre emeltük, nagy szülöttünk, Daučík Ferdinánd nevét adtuk neki.

O Büszkén adtunk otthont a tudásolimpiának, a Magyar Olimpiai Akadémia külhoni vándorakadémiájának, az „Érintsd meg a csillagokat” projektnek, valamint a Szlovákiai Olimpiai Klubok Társulása közgyűlésének.

O Nem feledkezünk meg a szépkorúakról sem: a „Lépjünk az egészségünkért” projekt vagy az Idősek Olimpiája bizonyítja, hogy sportolni minden életkorban öröm. E megfeszített munka gyümölcseként 2016-ban hatalmas elismerésben részesültünk: elnyertük a Szlovákia Legjobb Olimpiai Klubja címet. Ez a díj mindannyiuk érdeme.

O Klubunk tevékenységének köszönhetően gyermekeinknek egyedülálló lehetőségük nyílt arra, hogy közvetlenül a világ és a hazai sport legendáinak szemébe nézhessenek. Városunkat olyan személyiségek tisztelték meg jelenlétükkel, mint a labdarúgás óriásai: Ján Popluhár, Buzánszky Jenő (a legendás magyar Aranycsapat tagja) vagy Marek Hamšík.

O Szlovák olimpiai bajnokok és érmesek Ipolyságon: Anton Švajlen, František Urban, Jozef Pribilinec, Matej Tóth, Jozef Golonka, Peter Korčok, Rácz Katalin, Zuzana Štefečeková. Mária Mračnová, Mária Jasenčáková és Jana Gantnerová.

O Magyar olimpiai bajnokok és érmesek Ipolyságon: Szabó Bence, Varga János, Hegedűs Csaba, Vass Károly, Martinek János, Dunai II Antal, Polyák Imre vagy Géczi István.

O A lista még hosszan folytatható lenne. A klubunk krónikájában szereplő minden egyes név egy-egy élő morális példakép a mai ifjúság számára – olyan minta, amelyre a mai rohanó, digitális világban oly égetően szükség van.

Lőwy János volt polgármester, alapító tag (szlomasport-felvétel)

Köszönet a közreműködőknek
A mai siker nem egyetlen ember műve, hanem mindannyiunk szinergiájának eredménye. Mély köszönetem fejezem ki azoknak a partnereknek, akik segítettek minket az úton: František Chmelár, Mária Mračnová, Jozef Liba, Anton Seikel, Ivana Motolíková, Silvia Remiášová, Vladimír Miller, Kertész László, Győr Béla, Anton Švajlen és különösen Ivan Čierny – tisztelet emlékének.
Ugyancsak szívből köszönöm Ipolyság város vezetésének, a regionális önkormányzatoknak, iskoláinknak és alapító tagjainknak: Lőwy Jánosnak, Révész Ferencnek, Gáspár Lászlónak, Bogdan Istvánnak és Révész Angelikának.
De van még egy csapat, amely nélkül a klub szíve megszűnt volna dobogni: a testnevelők, az óvónénik, az iskolaklubok nevelői, a gyermekatlétika edzői, az iskolaigazgatók, a múzeum és könyvtár alkalmazottjai és a lelkes önkéntesek. Önök azok, akik az olimpiai eszméket mindennapi valósággá formálják a pályákon.

Elsősorban embert formálnak
Az olimpizmus nemes eszméinek terjesztésével gyermekek százainak életét formáltuk a hároméves kortól egészen a felnőttkorig. Nemzetiségre, nemre, korra való tekintet nélkül cselekedtünk. Az inklúzióra, a befogadásra összpontosítottunk, mert a sportnak megvan az a mágikus ereje, hogy lebontson minden fizikai, mentális és társadalmi határt. A pályán mindannyian egyenlők vagyunk.
Tisztelt Jelenlévők, kedves barátaim! Elsősorban testnevelőként és edzőként állok itt Önök előtt, aki egész életét a mozgásnak szentelte. Évtizedeken át láttam, hogyan formálja a sport a gyermekek testét és fegyelmét. Ám ebből a húszéves távlatból csak megerősödött bennem, amit testnevelőként is már részben tudatosítottam, most azonban megértettem a legfontosabb üzenetet: „Mi nem csupán sportolókat nevelünk. Mi elsősorban embert formálunk.”

A kétnyelvűség óriási ajándék
Olyan régióban élünk, amely történelmileg és emberileg is rendkívül értékes. A mi Ipolyságunk, a mi Hontunk az a hely, ahol a kultúrák természetes módon fonódnak össze. Ahol a szlovák és a magyar nyelv nap mint nap kezet fog egymással az utcán és a családokban. Nálunk a kétnyelvűség óriási ajándék, gazdagság, nem pedig akadály.

Küzdelem a fiatal ember lelkééért
A mai kiszámíthatatlan világban a legnagyobb kihívásunk a fiatal ember lelkéért folytatott küzdelem. Szeretnénk, ha ifjúságunk a kalokagathia szellemében – az ép test és az ép lélek harmóniájában – nőne fel. Hogy a virtuális kapcsolatok világában ne veszítse el azt a képességét, hogy a másik szemébe nézzen, kezet nyújtson a legyőzött ellenfélnek, és megértse a barátság valódi erejét.

Jóakaratú emberek összefogása
Szokolyi Alajos Olimpiai Klubunk a bizonyíték arra, hogy ha a jóakaratú emberek egy nemes cél érdekében összefognak, olyan művet hoznak létre, amely túléli őket. Lehet, hogy iskoláinkból nem kerülnek ki tucatjával világrekorderek. De szent meggyőződésem, hogy fiatalok ezrei nőnek fel nálunk szilárd erkölcsi iránytűvel, igazságérzettel és fair play szellemiséggel. És ez a mi igazi, legnagyobb olimpiai győzelmünk!
Köszönöm mindannyiuknak ezt a gyönyörű 20 évet. Kívánom a Szokolyi Alajos Olimpiai Klubnak, hogy lángja itt, Ipolyságon még hosszú évtizedekig égjen, kösse össze társadalmunk partjait, és mutasson utat gyermekeinknek egy szebb jövő felé.