Kerekesszékes atléta volt, hazai, azaz (cseh)szlovák vonatkozásban aligha felülmúlható. Bajnoki címei számát tekintve mindenképpen. És van nem egy nemzetközi sikere, egyetlen ötkarikás érme is atlétikában, mégpedig gerelyhajításban. De minderre már csak emlékezhetünk, felidézhetjük, nélküle. Mert az ipolysági Bogdan István (1942–2026) már nincs köztünk. Május végén távozott az élők sorából.
A balszélső tragédiája
Háborús időszakban született a magyarországi Legénden. Hat évesen került Ipolyságra. Életerős fiatalemberként hódolt a sportnak, főleg a futballnak, ő volt a honti város futballcsapatának balszélsője, mígnem huszonöt éves korában egy hatalmas csapás nem érte: fürdés közben elszenvedett gerincsérülése tolókocsiba kényszerítette.
Közel száz bajnoki cím
Révész Angelika, az ipolysági Szokolyi Alajos Olimpiai Klub titkára. pályafutásának alapos ismerője sportemberünk 83 születésnapjára, 2025. augusztus 22-én Facebook-bejegyzésben méltatta Bogdan István versenyzői érdemeit.
„Gyermekkora óta sportol, főleg futballal és atlétikával foglalkozik. Tizennyolc éves koráig a Slovan Šahy, 1961-ben a Pardubice - Svitkov csapatában játszott. A sajnálatos esemény után már kerekesszékesként folytatta a sportot. Érdekelte az atlétika, a súlylökés, a gerely és a diszkoszvetés, de más erőszakágak is. 1974 óta képviselte Csehszlovákiát különböző hazai és külföldi rendezvényeken. Hihetetlen, hogy több atlétikai versenyszámban (gerely, diszkosz, súlylökés, 100 m-es futás) 40-szer lett Csehszlovákia, 98-szor Szlovákia bajnoka. Emellett számtalan érmet vitt haza Magyarország, a volt Német Demokratikus Köztársaság és Írország nemzetközi bajnokságairól. A Világjátékokon két ezüst- és két bronzérmet szerzett gerely- és diszkoszvetésben. Az 1982-es Európa-bajnokságon gerelyhajításban aranyérmet, súlylökésben ezüstérmet nyert”– sorolta Bogdan sikereit.
Fantasztikus barcelonai bronz
Külön kitért a kiváló paraatléta csúcsteljesítményére, legnagyobb ötkarikás helytállására: „1992-ben kvalifikálta magát a IX., barcelonai paralimpiai játékokra, ahol a világ 82 országából 3020 mozgássérült sportoló vett részt. Először közvetített a legrangosabb parasportolói eseményről a média. Több mint 1,3 millió néző látogatta meg a versenyeket. Számtalan élmény, csodálatos hangulat és bajtársiasság mellett fantasztikus bronzérmet szerzett gerelyhajításban. Emellett indult diszkoszvetésben és súlylökésben is, ahol pontszerző 6. helyezést ért el. A Szlovák Köztársaság függetlenné válása után két világbajnokságon szerepelt, ezek közül 1994-ben, Berlinben súlylökésben 4. lett. Emellett többször indult Csehország és Szlovákia nemzetközi bajnokságán. Előbbin nyolcszoros, utóbbin háromszoros aranyérmes.”
Olimpiai értékek megtestesítője
Révész Angelika Bogdan István halálának napján bejegyzésében ezt írta róla: „Mindörökre elhagyott bennünket egy olyan ember, akinek élete a töretlen akarat, a hatalmas erő és a mély szeretet szimbóluma volt. 83 éves korában megtért a teremtőhöz az 1992-es barcelonai paralimpiai játékok bronzérmese. Városunk és az egész régió számára hatalmas tekintély volt. Alapító és aktív vezetőségi tagja volt a Szokolyi Alajos Olimpiai Klubnak, és élete utolsó pillanatáig az olimpiai eszmék, a fair-play és a szilárd erkölcsi elvek szellemében élt és dolgozott. Ő maga volt az olimpiai értékek megtestesítője és egyben hatalmas inspiráció a jövő generációi számára.”
Igazi szeretetben
Aztán megírta, hogy Bogdan István 2021-ben átvehette Ipolyság Város Polgármesterének Díját, és néhány nappal halála előtt rangos elismerésben részesült. „Az olimpiai családban végzett tevékenységéért járó bronzérem a hálát fejezte ki azért, hogy személyes küzdelmét rendkívüli sikerré és egy életen át tartó, önfeláldozó munkává formálta – majd így folytatta: – A legnagyobb és legszebb csatát azonban a magánéletében nyerte meg. 1992 óta állt mellette hűséges társa, Milota Slivková. Teljes 34 éven át mérhetetlen, önzetlen szeretettel, odaadással és tisztelettel gondozta őt, és a legbiztosabb támasza volt. Közös történetük élő bizonyítéka volt annak, mit jelent az igaz szeretet. Nemrég, 2026. április 13-án sikerült megpecsételniük közös életüket, és István feleségül vette szeretett Milotkáját. Fogadalmukat így az utolsó leheletükig beteljesítették.”
Apró adalék
Bogdan István halála utáni napokban beszéltem Révész Ferenccel, az ipolysági Szokolyi Alajos Olimpiai Klub lábadozó elnökével, aki a klubon belül is sokáig együttműködött a hosszú évtizedekig sportoló paraatlétával. Mikor Bogdan István tolókocsiba kényszerült, és kacsingatni kezdett az atlétika dobószámai felé, Révész Ferenc volt az, aki kezébe adta a diszkoszt, a sajátját, a tízpróbázói érájából megmaradt sportszert, hogy elkezdhesse a gyakorlásokat.
Összeállította és írta: J. Mészáros Károly