Máig ő Szlovákia egyetlen olimpiai érmes női atlétája. Šuranová Kucman Éva (1946–2016) 2026. április 24-én töltötte volna be 80. születésnapját. Pavol Glesk keze alatt érett világhírű atlétává. A múlt század hetvenes éveiben járt sportolói pályafutása csúcsán. Három olimpián (Mexikóban csak nézőként) és négy Európa-bajnokságon vett részt, tizennégyszer volt csehszlovák bajnok.

Honlapunk nyolc gondolatot elevenít fel a sokoldalú atléta, de leginkább távolugró életéből.

1. Jó kis keverék
Állítólag Németországban fogant, Ózdon született, a csallóközi Nagyabonyban élt a család, ott nevelkedett, Dunaszerdahelyen kezdett atletizálni, és csehszlovák színekben vitte világhírnévre, majd élete végéig Pozsonyban élt. Igazi kozmopolitának tartották.
„Jó kis keverék, igaz, ami igaz. A szüleimet a háború idején Ózdon bevagonírozták, s kivitték koncentrációs táborba. Mindig elsírtam magam, ha édesanyám erről beszélt. Aztán a repatriálás idején jöttek Ózdról Szlovákiába.”

2. Vigyázzba állította az utca csaló gyerekeit
Fantasztikusak voltak a nyári szünidői. Emlékek sokaságával.
„Egész nyáron szabad voltam, a szüleim elmentek munkába, megcsináltam, amit édesanyám kiosztott, s rohantam játszani. Fociztunk, bújócskáztunk, fára másztunk a fivéremmel, Ferivel együtt – lehetőleg fiúkkal. Az egész utca gyerekeit vigyázzba állítottam, ha valaki csalt, vagy nem tisztességesen játszott, velem gyűlt meg a baja. Pedig vékony voltam, mint a cérna. Ha édesanyám elővett, mert panaszkodtak a szülők, átugrottam a kétméteres kerítést, s már el is tűntem a ház előtti vagy mögötti erdőben. Tizenöt éves koromig, amikor Pápay Lacival kezdtem edzeni Dunaszerdahelyen, így ment minden nyáron.”

3. Igazságtalan bírói döntés – müncheni bronzérem
Kitűnően szerepelt távolugrásban az 1972-es müncheni olimpián. Első ugrása 651 cm volt, majd a másodikkal 660 cm-es új csehszlovák csúcsot ért el. A folytatás még jobb volt, 667-tel ismét csúcsot javított, s ez az eredmény a bronzérmet jelentette számára. De nem volt ilyen sima a dolog, többre is vihette volna.
„Igazságtalan döntést hozott a hazai német bíró. Az én ugrásom nagyobb volt, mint a versenyben vezető nyugatnémet Heidi Rosendahlé, de addig bűvölték, míg felemelték a piros zászlót, hogy érvénytelen. Nem tudtam jól németül, annyit kiabáltam oda neki, hogy »wo ist, wo ist?«, mire az ujjával húzott egy vonalat az ugródeszkán, de az nem az én nyomom volt. Nem bírom elviselni a hazugságot, a csalást, az igazságtalanságot, a sportszerűtlenséget. Forrt bennem a méreg, s megfogadtam, hogy túlugrom az egész gödröt, de nem sikerült, egy következő ugrásnál is beléptem.

4. Hírnév mellé lakás
Az olimpia bronzérem nemcsak hírnevet hozott, lakást is kapott érte.
„Meg háromezer koronát a szövetségtől, ötöt a miniszterelnök, Štrougal adott, Pozsonyban meg lakást kaptam. Igaz, előtte járattam a számat, hogy három család lakik a négyszobás lakásunkban, ilyen körülmények között kell készülnöm a versenyekre.”

5. Nem kedvelte az erősportokat
Az egyik legsokoldalúbb atlétaként emlegették, gáton és futásban is gyors volt, ötpróbában szintén remekelt.
„Nagyon jó eredményeket értem el, de aztán hétpróba lett belőle, s a 800 métert meg a gerelyhajítást nem nekem találták ki. Az erősportokat soha nem kedveltem, vékony, cingár leányka voltam.”

6. Vezetés után Eb-ezüst
1974-ben a római Európa-bajnokságon sem sikerült nyernie.
„Szinte végig vezettem, de a magyar Bruzsenyák Ilona az utolsó kísérletével megelőzött. Nekem ugyan akkor még volt egy ugrásom, de az edzőm mutogatott, hogy vigyem előbbre a nekifutást, s bár nem nagyon hallgattam rá, akkor azt tettem, és beléptem.”

7. Kismotor járt élete ugrásáért
Azt gondolná az ember, hogy a müncheni olimpián ugrott 667 centis bronzérmes teljesítményét tartotta élete ugrásának. Nem így volt. Ő a vágbesztercei csehszlovák bajnokságon 1969-ben elért 647 centisét emelte ki.
„Kismotort kaptam érte, vagyis a legjobb női teljesítményért.”
Amihez fia, Peter hozzátette: „Némelyik edzésen elért ugrása még jobb volt, mint a müncheni olimpiai. Azt mondta nekem, hogy néhányszor a hét métert is túlszárnyalta, ami azonban versenyen soha nem sikerült neki.”

8. Szlovákiában nem volt ellenfele
Önmagát találóan jellemezte.
„Tudtam ám küzdeni! 18 éves koromig nem annyira, de később annál inkább. Nem szerettem edzeni, de versenyezni imádtam. Mindig győzni akartam, és sokszor sikerült is. Szlovákiában nem volt ellenfelem.”

(Forrás: Vasárnap, Šport, szlomasport-archívum)

Sikerlista

Šuranová Kucman Éva érmét szmléli

o Olimpiai bronzérmes távolugrásban (1972, München, 667 cm).

 

o Indult a montreali olimpián (1976) is, nem jutott tovább a selejtezőből.

 

o Négy Eb-n vett részt, egyszer Eb-ezüstérmes (1974, Róma)

 

o Nyolcszoros csehszlovák távolugróbajnok és nyolcszoros csehszlovák csúcstartó

 

o Kétszeres csehszlovák bajnok a 100 m-es gátfutásban, egyszeres csehszlovák bajnok 100 m-en és ötpróbában, 100 m gáton ötszörös, ötpróbában egyszeres csehszlovák csúcstartó.