Centenáriumát üli a labdarúgás az Érsekújvári járásban fekvő Szőgyénben. Könyv jelent meg az eltelt száz évről A labda bűvöletében címmel. 2026. március 28-án pedig külön ünnepség keretében méltatták az elmúlt évtizedek arra érdemes sportvezetőit. Méri Szabolcs polgármester a múltba kalandozva az alábbi gondolatokkal szólt az egybegyűltekhez. Honlapunk szerkesztve, köztes címekkel közli a szöveget.

Nem csupán kerek évforduló
Idén több kerek évfordulót is ünnepelhetünk. 870 éve említi először írásos emlék községünk nevét, a mai napon is egy különleges alkalomból gyűltünk össze itt, Szőgyénben. „100 éves a szőgyéni foci” – ez nem csupán egy kerek évforduló, hanem egy egész évszázadnyi szenvedély, kitartás, közösségépítés és a futball iránti szeretet ünnepe.

Semmiből indult 1926-ban
Minden nagy történet egy kis lépéssel kezdődik. 1926 márciusában, egy még mindig nehéz, a történelmi viharok után lassan gyógyuló időszakban néhány lelkes szőgyéni fiatalember úgy döntött: ideje lenne futballozni a faluban is. Megalakult a Szőgyéni Sportklub, ami akkoriban kizárólag a focit foglalta magába. Akkor még nem volt semmijük – sem profi pálya, sem öltöző, sem anyagi háttér. Csak egy kopott labda, egy nagy álom és a határtalan lelkesedés.

Bekerült a közösségi életbe
Összeszedték a saját pénztárcájukból, amit tudtak, és varratták az első egységes mezüket: piros-feketét. Ezekben a színekben léptek pályára először a közeli falvak csapatai ellen. Az első mérkőzések még rögtönzöttek voltak, a pálya sokszor csak egy egyengetett rét vagy a falu szélén lévő füves terület. De amikor vasárnap délután a csapat kiment a gyepre, az egész falu ott volt. Kicsik, nagyok, gyerekek, szülők, nagyszülők – mindenki ott szurkolt a lelátón, az egész falu biztatta a csapatot. A foci ettől a pillanattól kezdve bekerült a közösségi élet legfontosabb eseményei közé és a vasárnapi szentmise után a második legfontosabb esemény volt Szőgyénben.

Egyetlen szórakozás
Azokban az években a labda körül forogtak a beszélgetések a kocsmában, a templomban a mise után és a munkahelyeken is. A szőgyéni fiúk a pályán tanulták meg, mit jelent a csapatszellem, a küzdelem és az összetartás. Sokuknak ez volt az egyetlen szórakozás, az egyetlen lehetőség a mozgásra és a sikerélményre egy olyan korban, amikor a mindennapok nem mindig voltak könnyűek.

Összekovácsoló nehézségek
Az elmúlt száz év során rengeteg nehézséggel kellett szembenézniük. Voltak időszakok, amikor a háború, a gazdasági válságok vagy a politikai változások miatt szinte lehetetlen volt fenntartani a csapatot. Volt, hogy alig akadt játékos, volt, hogy a pályát alig lehetett rendben tartani. Nagyon sokszor saját zsebből, a saját idejükből és erejükből tartották életben a szőgyéni focit az önkéntesek, az edzők, a szurkolók és persze a családjaik. Ezek a nehézségek azonban nem törték meg őket – éppen ellenkezőleg: még jobban összekovácsolták a közösséget, és még erősebbé tették a szeretetet a labdarúgás iránt.

Felemelő pillanatok
De szerencsére a szőgyéni foci nem csak a nehézségekről szól. Szól a sikerekről, a felemelő pillanatokról, a vasárnapi mérkőzésekről, amikor az egész falu kint van a pályán szurkolni. Szól azokról a tehetséges fiatalokról, akik itt tanulták meg, mit jelent a fair play játék, a győzelem utáni felemelő érzés és a vereség utáni csendes öltöző. Szól azokról az örök emlékekről, amikor a szőgyéni csapat nagy kupameccseken küzdött, vagy éppen helyi rangadókon adott bele mindent, hogy a szomszédos települések csapatait legyőzhessük.

Identitáserősítő csaták
Ezek a derbi mérkőzések a szomszédos települések csapatai ellen mindig különleges izgalmat hoztak. Ezek a mérkőzések soha nem csak három pontról szóltak. A pálya szélén ilyenkor érezhetőbb volt a feszültség, a szurkolás még szenvedélyesebb lett, a mérkőzések részletei pedig egész héten át beszédtémát biztosítottak. Ezek a csaták erősítették a szőgyéni identitást: büszkeséget adtak a győzelemkor, és megtanították a fair küzdelmet még a vereség esetén is. A riválisokkal vívott mérkőzések tették igazán színessé és emlékezetessé a szőgyéni foci száz évét – mert jó ellenfél nélkül nincs igazi derbi, nincs igazi közösségi élmény.

Közösséget épített...
A foci itt, Szőgyénben mindig több volt, mint sport. Közösséget épített. Barátokat kovácsolt. Generációkat kötött össze – apákat és fiúkat, nagypapákat és unokákat. A pálya szélén sokszor születtek életre szóló barátságok, és itt tanulták meg a gyerekek, hogy a sikerért dolgozni kell, hogy a csapat fontosabb, mint az egyéni dicsőség. Ma pedig itt állunk, száz évvel később, és büszkén mondhatjuk: a szőgyéni foci él, lélegzik, és továbbra is lehetőségeket ad. Lehetőséget a mai fiataloknak, hogy egészségesen, sportolva töltsék az idejüket. Lehetőséget arra, hogy tehetségek bontakozzanak ki. Lehetőséget a közösségünknek, hogy együtt ünnepeljen és együtt küzdjön. És lehetőséget arra, hogy továbbvigyük ezt a gyönyörű hagyományt a következő száz év felé.