Ketten vannak, egymás után születtek, azóta együtt is jubilálnak. 2026. február 19-én már a hatvanadikat ünnepelhették. Szabó Attila kiugró teljesítményei révén – kajakvilágbajnok volt 1989-ben, az országban és Komáromban is az első; abban az évben az Év sportolójának választották Csehszlovákiában; három olimpián lapátolt, négy világbajnoki érme van (Európa-bajnokságok akkoriban már nem voltak – a sportág magaslataira tört. Fivére, Szabó Zoltán (mindenki csak Picinek ismeri) szintén kajakozott, együtt is sokat mentek, de őt Attila árnyékában maradt. Honlapunk több anyagban is foglalkozott már a Szabó ikertestvérekkel, főleg Attilával. Születésnapi összefoglalónk ebbe a világba ad újra betekintést: Attila legnagyobb sikereit eleveníti fel, Pici versenyzői énjéről árulkodik.

Attila olimpiái és világbajnoki érmei

Szöul, 1988-as olimpia
Két távon is versenyzett K1-ben: 500 méteren 6, 1000 méteren 7. lett.
„Szabó és társai nem tudtak kiharcolni dobogós helyezést az 500 méteres döntőkben, ami annál inkább meglepetés, mert egy évvel korábban a duisburgi vb-n jól szerepeltek. Szabó teljesítménye 1000 méteren elmaradt a várakozástól, nem végzett pontozott helyen,” (Új Szó)

Barcelona, 1992-es olimpia
Az 1000 méteren negyedik csehszlovák K4-esnek volt a tagja, K1 500 méteren az elődöntőig jutott.
„Szoros csata után néhány percig még úgy tűnt, harmadik a négyesünk. Aztán szörnyű volt átélni, hogy lecsúsztunk a dobogóról. Mikor hazaértünk, tudatosítottam, hogy szép a negyedik hely. Ott a helyszínen fájt. Vártunk az eredményhirdetésre a dobogó közelében, és aztán elküldtek onnan bennünket. Leghátul ültem a hajóban, és célba éréskor éreztem, hogy negyedikek lettünk. Bár csak hajszállal. Állítólag a bronzérmes ausztráloktól kilenc centiméter választott el bennünket.” (canoe.sk)

Atlanta, 1996-os olimpia
K2-ben Kadnárral 1000 méteren elődöntős volt, már szlovák színekben.
„Hazajöttem a balszerencsés barcelonai olimpiáról., és az őszi idényben több helyen fociztunk. Ehhez tudni kell, hogy kedvtelésből a madari VI. ligás csapatban kergettem a labdát. Idegenbeli mérkőzéseink közben szórták rám a sarat az emberek, elküldtek ahova csak lehet, szidtak gyenge olimpiai szereplésemért, azt kiabálták, miért nem hajtottam inkább Atlantában. Ugyanazok a szurkolók aztán a meccs után felkerestek, elnézést kértek, gratuláltak, borozni hívtak… Az egyik faluba – nem mondom el, hogy hol történt – Miki bátyám ment focizni helyettem, persze összekeverték velem, így neki kellett kilencven percig hallgatnia a nekem szánt szöveget. Mikor hazajött, jót derültünk rajta, mert ő igazán nem tudta, miért szidalmazták.” (Vasárnap)

Duisburg, 1987-es világbajnokság
Kedvenc számában K1 10 km-en második, 500 méteren harmadik volt a célban.
„Duisburg óta számolnak velem az ellenfeleim, s nem ritka, hogy szóba elegyünk. Nincs olyan válogatott, amelyben nem lenne magyar versenyző. Még az angolban, amerikaiban és nyugatnémetben is van. És ezek a versenyzők, akárcsak csapattársaik is tudják, hogy miért indulok Csehszlovákia színeiben, hogy miért vagyok magyar.” (Nő)

Plovdiv, 1989-es világbajnokság
Világbajnoki cím K1 10 km-en.
„Nekem kedvezett, hogy kisebb körpályán folyt a verseny, felgyorsult, többet lehetett taktikázni, kanyargós gyorsaságommal könnyebben odaférkőzhettem a legjobbak közé. Korábban az irammenők nekivágtak, és nem bírta velük senki.” (Vasárnap)

Koppenhága, 1993-as világbajnokság
K1 10 km-en begyűjtötte harmadik fajta vb-érmét is ezen a távon, ezt a bronzot már szlovák mezben harcolta ki.
„Akár nyerhettem is volna. Csakhogy az előző napon az 500 és az 1000 méter rengeteg erőt kivett belőlem, nagyon elfáradtam. Azt hittem, másnap fel sem tudok kelni. Szerencsére a versenyszámot nem a délelőtti kilenckor, hanem ebéd után fél kettőkor rendezték. Addigra elég jól összeszedtem magamat.” (Vasárnap)

Pici a világbajnok árnyékában

Ő 1976-tól 1993-ig versenyzett. Attila akkoriban aratott, Pici pedig az árnyékában vitézkedett.
„Megszoktam ezt a helyzetet. 1976 óta elvétve fordult elő, hogy előtte végeztem. Nem csöppentem ebbe bele, mi abban nőttünk fel, hogy ő mindig jobb volt nálam. Nekem ezzel nem kellett foglalkoznom. Nem számított sikertelenségnek. Kétszeresen szurkoltam, egyszer magamért, s egyszer ő érte. Ikrek vagyunk, én nem irigyeltem Attila sikereit. Sőt edzőpartnere voltam. Ezért nekem is részem volt a sikereiből. Reggel hatkor, az iskola előtt mentem vele edzeni, hogy ne legyen egyedül. Ő nagyobb munkát tett bele, mint én, még kiskorunkban is. Sikeressége ebből adódott, meg az alkati, fizikai adottságaiból, melyek sokkal jobbak voltak, mint az enyéim. Aztán a sikere érdekében párosban is együtt mentünk. Olyan is volt nemegyszer, hogy mellette mentünk Viszlay Pityuval párosban, mert nem volt egyenrangú edzőpartnere, s legyen kivel edzenie. Mi aztán már az ő sikeréért dolgoztunk... Korábban sokat nyertünk együtt. A diákoktól a fiatalabb és idősebb ifikig minden versenyen egy hajóban indultunk, és mindig elsők lettünk. A felnőttben, mikor egyesben evezett, én találtam magamnak társat, Viszlay Pistát, vagy Bittera Misit. Egyszer kijutottunk Viszlayval a vb-re is. Mikor Attila Plovdivban megnyerte a K1 tízezret, én ott tizenkettedik lettem Viszlay Istvánnal K2 tízezren. Ő Attilával kezdett párosban, aztán mikor fivérem főleg egyéni versenyző lett, egymásra találtunk K2-ben.” (www.szlomasport.sk)

Adalék

Attila élsportolói pályafutása után még jó ideig alacsonyabb osztályú focicsapatokban futballozott, s közben napjainkig az építőiparban vállalkozik, újabban lakásfelújítás végez. Jelenleg bokaműtétje után lábadozik. Zoltán Dél-Komáromban a városi sportlétesítmények vezetője.

Erőt, egészséget, Attila és Pici! Isten éltessen benneteket sokáig!

Összeállította: J. Mészáros Károly