Mi jut az eszébe az embernek Lokšáné Rácz Katalinról?
Nekem rengeteg minden. Ha csak azt veszem alapul, hány izgalmas beszélgetést folytattunk a vívásról, a sportszerűségről. Mondanivalója mindig akad, s bátran kimondja, amit gondol. Önmagáról, szeretett sportágról, a vívásról, a sportban uralkodó állapotokról. Akármiről, ami lázba tudja hozni.
Tőrözőként megjárt három olimpiát, s nem rajta, hanem a politikai hatalmon múlott, hogy nem négyen versenyzett. Évekkel ezelőtt is azt mondta, neki az lenne az igazi, ha újra az ötkarikás pástokon vívhatna. Mikor érdemeire való tekintettel díszvendégnek, nézőnek csalogatták az időszerű olimpiára, ő nemet mondott, nem is egyszer. Mert nem nézni, hanem sportolni akarna a négyévenkénti csúcseseményen. Ő a páston szeret(ett), nem a lelátón, a látvánnyal megelégszik a tévé előtt is.
Hamburgban (1978) azért nem lett világbajnok, mert önmagát próbálta adni a döntő asszóban. A győztes találatot is bevitte, de a zsűri nem tartotta érvényesnek. Utólag úgy gondolja, taktikázással többre vitte volna. Enyhe vigasz volt számára a vb-cím helyett, hogy abban az évben Csehszlovákia legjobb női sportolójának választották. Egy évvel korábban ugyan már volt világbajnok. Csak éppen egyetemi, ám rangosabb mezőnyben, mint mikor nem sikerült neki. Ott volt a női tőr teljes elitje. Akadt itthoni edző, aki nem fogadta el vívótechnikáját. Erre a legcsattanósabb választ az 1978-as torinói Világkupán adta, amikor az egyik vívónagyhatalom országában nemcsak megnyerte a női tőrversenyt, hanem a legtechnikásabb versenyzőnek járó díjat is kiérdemelte.
Csehszlovákiai viszonylatban 1970 és 1983 között tizenkét alkalommal volt országos bajnok. A honi vívószakma őt tartja az évszázad (cseh)szlovákiai vívójának, bár soha nem választották meg annak. Maga is örülne, ha akadna valaki, aki a hazai vívókból egyszer felülmúlná. Somorjai, pozsonyi vagy bárhonnan felbukkanó versenyző. A sportág jelenlegi szlovákiai állapota szerint ez hiú ábrándnak tűnik. Legalább három olimpiai rajt, világbajnoki ezüst meg egyetemi világbajnoki cím kellene hosszá. És olyan elismerés, ami nálunk egyedi a maga módján: bekerülni a Nemzetközi Vívószövetség Hírességek Csarnokába. Mert a Kassáról indult, Magyarországon is sokat edző és pozsonyi színekben feltörő egykori kiválóság 2013-ban ezt is kiérdemelte.
Lokšáné Rácz Katalin a sportszerűség pótolhatatlan szószólója a honi sportéletben. Évtizedeken át tartó tevékenység van mögötte, könyvbe illő ismertekkel, meglátásokkal, tapasztalattal. Legjobban látja azt a határvonalat, ami elválasztja a sport tisztaságát a nem megengedettől, őrszemként figyeli az egyes megnyilvánulásokat, és figyelmeztet, ha szükséges. A fair play-mozgalom szlovákiai vezéralakjaként nemcsak hazai, hanem európai szinten is letette névjegyét. Annyira egyedülálló pályát tett meg, hogy mint a vívóérdemeinél, ezen a területen sincs aki tájainkon felülmúlja.
J. Mészáros Károly
Lokšáné Rácz Katalin 2025. október 3-án töltötte be 75. születésnapját. Honlapunk is csatlakozik a jókívánságokhoz.