Öt évtizede él a sakk a kelet-szlovákiai városban. 2025. augusztus 23-án erről méltóképpen meg is emlékeztek. Papp László kör- és klubvezető honlapunknak a két vonalon futó nagykaposi sakkévekbe adott betekintést.

Mi maradt meg emlékezetében az 1975-ös kezdetekről?
Abban az évben végeztem el a pedagógiai kar matematika-műhely szakát, és visszajöttem szülővárosomba, Nagykaposra. Előtte Eperjesen a II. ligás együttesben sakkoztam.

Vagyis a történet már korábban kezdődött?
Engem nem tanított sakkozni senki. Bátyámtól megtanultam a lépéseket, de később már nem akart velem játszani, mert mindig megvertem. Utána már csak önszorgalomból készültem, fejlődtem, böngésztem a sakk-könyveket, főleg a magyarokat, amelyek nagyon erősek, jók voltak. Később a cseheket is tanulmányoztam. Amikor beálltam a nagykaposi Hviezdoslav szlovák alapiskolába (magyarba akartam menni, de nem volt hely), rögtön megalapítottam a sakk-kört. Két hónap után elmentünk a járási versenyre, és megnyertük az alapiskolások versenyét. Három fiú és egy lány alkotta a csapatot. Közben szétnéztem a felnőttek között, és megalakítottam a klubot is.

Ez ugyanazon évben történt?
Igen. Szerencsém volt, mikor Poprádról meghívót kaptunk egy megbeszélésre. Sakkügyben. Kiderült, hogy hiányzik egy csapat a tizennégy tagú kerületi bajnokságból. Akkor Kelet-Szlovákia még egy kerület volt. Elvállaltam, pedig azt mondták, két hét alatt nem leszek képes igazolni legalább tizenkét játékost. De hála Istennek, sikerült! És elindultunk a megüresedett helyen.

Említette, hogy mikor bátyja nem bírta tartani a lépést, inkább abbahagyta. Milyen sakkozói szintre jutott Papp László?
Mikor elvégeztem a főiskolát, első osztályú játékos voltam, ami a mai Élő-pontszámokban a 1900 alatt lenne.

Később is folytatta?
Még mindig igazolt sakkozó vagyok, pedig már a hetvenötödik évemben járok.

Az ötvenedik évforduló ünnepségének résztvevői

Ha visszapillant az ötven évre, mire a legbüszkébb?
Nem az eredményességet tartom fontosnak, hanem a játék megszerettetését. Voltak olyan időszakok, amikor harminc gyerek járt a körbe. Az nem is volt jó, mert nehéz annyit tanítani. Nyolc-tíz még elmegy. Ma már más a szokás. Akkor még csapatban gondolkodtunk, mert kellett az utánpótlás a felnőttek közé. Az idősebbek nem akartak utazni az idegenbeli meccsekre. Olyan játékosom is volt, hogy zsebre dugta a kezét, és állva játszott. Kávéházi sakkozó volt, s aztán el is tűnt a csapatból. Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Szerencsém volt a házaséletben, hogy támogatást kaptam, beleegyezett a feleségem abba, amit vállaltam. Az nem volt egyszerű dolog, hogy két csapatban játszottam, és még a gyerekeket is neveltem. Évente húsz bajnoki és akár öt olyan verseny, amelyre kellett mennem a fiatal tanítványaimmal. Nem egy-, hanem legalább kétnaposra. Egyéni tornákra aztán már nem is jártam.

Vagyis a folytonosság vitte előre a nagykaposi sakkot…
Ha hiszi, ha nem, arra voltam a legbüszkébb, amikor a nevelt tanítványom megvert. Nagyon csodálkoztak rajta a többiek. Volt olyan játékosom, aki megkérdezte: „Te nem félsz kikapni a védencedtől?” „Tőled szégyellnék, de akit én neveltem, attól nem, mert büszke vagyok rá” – válaszoltam. Aki szóvá tette, nagyon jó barátom, Butala István volt, akinek lánya, Évike sok dicsőséget szerzett a nagykaposi sakknak, az országos bajnokságon is indult. Ma is játszik a sakkcsapatban.

Nagykaposon van sakk-kör és sakk-klub is. Megférnek egymás mellett?
Mióta nem tanítok a Hviezdoslav-alapiskolában, ahol harminc évet lehúztam, a sakk-köröket a református ifjúsági központban vezetem, a sakk-klub tagjai pedig a nyugdíjasklubban találkoznak. Közben voltam a városi iskolaügyi hivatal vezetője. De nem álltam meg egy percre sem, a sakk folyamatosan létezett. Volt, amikor kaptam juttatást a kör vezetéséért, de olyan időszak is akadt, amikor nem, de nem érdekelt, mentem tovább.

Ki kapcsolja össze a két szerveződést? Ön?
Így is mondhatnám. Aki már olyan szintű játékos, aki leigazolható és akarja is, azt bevesszük a klubba. Versenyez(t)ünk az iskola és az Energetik klub színeiben is. Párhuzamosan fut a kettő.

Felnőtt csapatuk a II. liga D csoportjában játszik, ami a harmadik vonalat jelenti Szlovákiában. Magasabban nem volt soha?
Nem bizony. Anyagilag sem bírnánk. Nagyon messze esünk a központtól, hat kilométerre vagyunk az ukrán határtól. Jó kapcsolatokat táplálok a többi klubbal, ellenfelekkel is. Jelszavam a „Gens una sumus”, vagyis „Egy család vagyunk”. Nem szoktam veszekedni. De megmondták az ellenfelek: ha egy lehetőség adódik, kinyomunk titeket, hogy nem kelljen olyan messzire utazni.

Rögtön az elején megalakult a felnőtt csapat. A körülményekhez képest mire vitték az ötven év alatt?
Váltakozva ment, egyszer a II., másszor a III. ligában sakkoztunk. Régebben kihúztunk pár évet feljebb, de az utóbbi időben úgy jártunk a két osztály között, mint a lift. Hol fel, hol le. Amikor lehetett, ki is nyomtak bennünket a magasabb osztályból. Az ötvenesre megnyertük a II. ligát, és meg is tartottuk, nem estünk ki.

Mi volt a legjobb helyezésük a II. ligában?
A harmadik hely. Kétszer voltunk negyedikek, egyszer hatodikok, legutóbb meg kilencedikként végeztünk. Van ukrán vendégjátékosunk is, így játszik már mindenki.

Mivel ünnepelték meg a kerek jubileumot?

Torna nélkül nincs sakkjubileum

Pazar mazsorettműsorral kezdődött. Nyolc kislány fellépésével. Majd egy órán át beszéltem az elért eredményekről, mindenről, amit átéltünk a sakktáblák világában. Tréfás történeteket is beleépítettem, ami tetszett a jelenlévőknek. Rendeztünk egy tornát is, 16 sakkozó nevezett, és Roman Juhar nyerte.

Hallottam, hogy van krédója is. Elmondaná?
Volt egy régi sakkbarátom, találkozgattunk, idősebb volt nálam jó pár évvel. Azt mondta, az ő krédója: „Egész életemben szerettem a nőket, a sakkot meg a bort.” És most mi van, Vaszil? (mert úgy hívták). „Már öreg vagyok: a nők nem érdekelnek, a bort nem ihatom meg, mert magas a vérnyomásom, megmaradt nekem a sakk”, válaszolta. Tehát a sakkot örökké lehet játszani. Ezt elmondtam az ötvenes jubileumon is, de hozzátettem: »Az én krédóm nem ez. Nem fogom elvenni a másik emberét. Az én krédóm a szeretet. Az amit, nem tudom, hogy adtam-e, de a gyerekektől visszakaptam, a pénz nem érdekelt. Az volt lényeg, a gyerek örüljön, hogy játszik. Ezt láttam a jelenlevők arcán is. Utólag megmondták, hogy elég szigorú voltam. Azt kérték többen is, ne csak bulizzunk, hanem csináljunk még egy versenyt. Eljönnek délután, lejátsszuk a partikat, estefelé meg hazamennek. Megígértem nekik, két év múlva megcsináljuk. Egyik volt tanítványom nem tudott eljönni Münchenből az ötvenesre, de megírta, hogy engemet látni akar. A minap meg meglátogatott. Jól elbeszélgettünk.”

J. Mészáros Károly

 

 

Válogatás 50 év eredményeiből
(Papp László csokorba gyűjtötte a fél évszázad legfontosabb eredményeit, kivonatosan közöljük az alábbiakban)

O Tizenhárom járási elsőséget (akkor még a tőketerebesibe tartoztak) szerzett az iskolai sakkcsapat (3 fiú+1 lány). A kerületi döntőben kétszer volt harmadik, egyszer kelet-szlovákiai kerületi bajnok, majd Pozsonyban hatodik hely a szlovák bajnokságon (1980)

O Diákcsapattal (3+1) kétszer bronzérem a Kassai Kormányprogram versenyen

O A nagykaposi Energetik sakk-klub 1978-ban indított egy ifjúsági versenyt Vajáni Kémények névvel. Tíz évig létezett. Ezalatt kétszer volt harmadik a vendéglátók ötfős csapata.

O Több mint tíz évig bekapcsolódtak az iskolacsapattal a levelezési sakkbajnokságba, ezalatt a III. ligából a másodikon keresztül feljutottak az I. ligába, ahol négy esztendeig szerepeltek. Legjobb helyezésük a második volt.

O Tíz évig látogatták a Tábortűz ifjúsági lap Tábortűz Kupa nevű versenyét, kétszer házigazdaként adtak otthont a magyar iskolákat tömörítő csapatviadalnak. A szereplés váltózó volt, kétszer azonban ezüstérmes lett (a történetesen szlovák nyelvű) AI csapata

O Csehszlovákia idején létezett a kilencvenes években a Csehszlovák Föderációs Kupa 4 gyerek (3 fiú, 1 lány) és 1 vezető részvételével. A két vezető is játszott, de eredményük csak akkor számított, amikor a gyerekek döntetlenre végeztek. 1990-ben döntős volt a nagykaposi csapat, de kikapott 5:3-ra Kézsmárktól.

O 1990-től Nagykapos a Nagymihályi járásba került. Megszűntek a csapatversenyek, megjelentek helyettük az egyéniek. Összegezve a járási versenyeken 22 első, 12 második és 9 harmadik helyet gyűjtött a nagykaposi csapat. Kerületi szinten 5 elsőség, 4 második és 2 harmadik helyezés született.

O Egyéniben Katarína Dančejová a nagykapos éremszerző a szlovák bajnokságon: egyszer első, egyszer második és egy harmadik lett.

O Berta Péter második volt a 10 évesek között az országos bajnokságon, utána indult is az Európa-bajnokságon.

O A felnőtt csapat 1975-től játszott a kerületi bajnokságban (jelenlegi III. liga), s azóta váltakozva II. vagy III. ligás az együttes. Már több mint tizenkét évet lehúztak a II. liga D csoportjában, a B csapat a III. ligában játszik.