Mindenki tudja (ha mégse tudná, a következőkből megtudja), hogy két futballklubjuk van Világiéknak: a dunaszerdahelyi FC DAC 1904 Oszkáré, az ETO FC Győr lányáé, Rékáé. Elválasztva, alapítványban működő felépítményekkel. 2022 óta ismert ez az állapot, amikor a dunaszerdahelyi vállalkozó megvette a közeli magyarországi város nagy múltú, de a korábbi években alacsonyabb szinten veszteglő futballklubját (mint idővel kiderült, lányának). Tavaly viszont az ETO felkerült az élvonalba, s a sors úgy hozta, hogy újoncként váratlanul azonos helyen zárt tavasszal a magyar bajnokságban, mint a DAC a szlovákban. És mivel ez európai kuparajtjoggal járt, egyszeriben meggyűlt a baj az Európai Labdarúgó-szövetséggel (UEFA), amely tulajdonosi érdekütközés miatt azonos európai kupasorozatban (UEFA Konferencia Liga) csak az egyik egyesület csapatát engedte indulni a kettő közül. A szabályzat szerint a DAC kezében maradt a vesztes kártya, és nem lehet résztvevője az említett kupasorozat 2025/2026-os mezőnyének. Mert a Győr áll jobban az ilyenkor használt összevetésben.
Az UEFA döntése és azt követően annak Sportdöntőbírósági (CAS) megerősítése véglegesítette a dunaszerdahelyi csapat kizárását. S míg ez lezajlott, vastagon mentek a Világi-elmarasztalások, újságírók, szakértők, szurkolók és ellenlábasok részéről, a szlovák fociközeg időnkénti rosszmájú megjegyzéseivel elegyítve, csak a lényeg nem akart kibújni a zsákból. Arra a CAS-döntés utáni napokban figyelhettünk fel, amikor a Világi-vő, Jan Van Daele interjút adott a szlovák sportnapilapnak (vajon miért nem a szlovenszkói magyar média valamelyikének (?), hanem annak, amely a korábbi napokban is jókat döfött a DAC-ba), s elmondta, mi történt valójában.
Két értesítés is érkezett a klub címére, még tavaly októberben, majd decemberben, csak egyik sem a megszokott ügyintézői elérhetőségre. Ebben szerepelt az UEFA-figyelmeztetése arról, hogy 2025-ben a szokásosnál korábban, már a március elsejei állapotot veszik figyelembe a többklubos tulajdonjogoknál (utóbbi már régen nem ritkaság az európai futballban). Mivel Világiék meg a DAC-ban erről nem értesültek, időzavarba hoztak őket a márciusi időpont előtti bejelentés, ami már eljutott hozzájuk, s közben a Győr is egyre jobban közeledett az európai kupaszereplés lehetősége felé.
Jan Van Daele érdekelt volt mind a győri ETO, mind a DAC vezérkarában, ám – állítása szerint – az idő rövidsége miatt nem sikerült már a magyarországi klubból való távozását teljesen elintézni (ez csak májusban történt meg). S mivel az UEFA a 2025. március elsejei állapotot vizsgálta, így kénytelen volt az akkori valóságot megállapítani. Igaz. a DAC fellebbezett a Sportdöntőbíróságon, és az érintett, Jan Van Daele érveit is felhozhatta a testület hét és félórás ülése közben, végül mégis a következő szöveggel zárta az esetet a CAS: „A DAC megsértette az UEFA klubversenyekre vonatkozó szabályzatát és az 5.01-es cikkelyt, mivel ugyanaz a személy az ETO FC ügyvezető (és egyetlen) igazgatója és ugyanakkor a DAC ügyvezető igazgatója, alelnöke és igazgatótanácsának tagja, ami azt jelenti, hogy ez a személy nemcsak közvetlenül érintett mindkét klub irányításában, hanem döntő befolyása is van a mindkét klubban hozott döntésekben.”
S bár nem mindenki (még a médiában sem) értette meg, hogy kiről van szó, de ha valaki tud olvasni az összefüggésekben, azért rájött, nem Világi Oszkár tulajdonosi jogaival van (volt) baj, hanem Jan két klubbeli szerepvállalásával.
Az UEFA, majd a CAS következesen ragaszkodott az időpont-változtatási lépések végrehajtásának helyességéhez, s erre fizetett rá a DAC is (az idei három európai eset egyike során). Megpróbálta ugyan menteni a menthetőt. Vagyis Konferencia-selejtezőbeli részvételt, de nem sikerült. Ugyanakkor az európai futballvezérkar nem vitte következetesen végig az ügyet, mert gond nélkül pótindulóként beengedte a mezőnybe a honi futballklubok szavazása alapján kiválasztott, de a DAC-cal az európai rangsorban nem azonos szintű kassai FC-t. Ha nem teszi, baj lehetett volna a részvételből adódó szlovák koefficienssel, a kizárás miatt ráfizethetett volna rangsorolási pontjaival a honi labdarúgás. Meg időközben az európai kupagépezet is már annyira beindult, hogy nem maradt idő a visszalépésre, a kiemelések újraböngészésére. A kupacsomag anyagi háttere, a telített versenynaptár egyszerűen nem engedte.

J. Mészáros Károly