II. Erzsébet brit királynő halála világszerte számtalan emléket ébresztett az emberekben. Arról, hogy mit éltek át vele. Földes Frigyesen kívül földijeink közül aligha akad még egy sportember, akit háromszor fogadott volna az 1952-től 2022-es haláláig uralkodó elismert szigetországi államfő. Idézzük fel a Somorjáról indult és jelenleg nyugdíjasként Olomoucban élő vívóedző élményeit.
Az első találkozás
2000-ban a sydney-i olimpián a brit kormány megrendelésére két érmet szállított az ország válogatottja női öttusában: Stephanie Cook győzött, Kate Allenby pedig harmadik lett, vívóedzői közreműködésemmel. Mivel az olimpia brit szempontból nagyon eredményes volt, a királynő úgy döntött, hogy meghívja a sikeres csapat egy részét a Buckingham-palotába. Először fordult elő a történelem folyamán, hogy ilyen társaságot fogadott a királynő. Mindenki nagyon megörült, hogy mehetünk hozzá. A fogadás előtt a palota alkalmazottai azt mondták, hogy amikor a királynő odajön és megszólít bennünket, akkor válaszolni kell, amennyiben nem jön oda, mi nem mehetünk utána. Ez egy íratlan szabály. Szerencsénk volt, hogy az olimpiai csapatvezetőnk a Buckingham-palota egykori testőre volt, aki a testületben szolgált négy évig. Elárulta, milyen trükkökkel lehet a királynő figyelmét felkelteni. Csak legyetek nyugodtak, idejön hozzánk, mondta. És tényleg úgy is történt. Nem tudom, mivel csalogatta hozzánk, de az egykori testőr valakinek valamit mondott, és aztán elment, és egyszer csak a királynő is megjelent köztünk. Kérdezte, hogy kik vagyunk. Az a személy, aki előtte a királynő szolgálatában volt, bemutatta az egész társaságot. Név szerint a versenyzőket, az edzőket. Amint meghallotta az edzők neveit – Jan Bártů, Csehország, Németh István, Magyarország, Földes Frigyes, Csehország –, azt mondta, ezek mind külföldi nevek. Magyarországi kollégám válaszolt, igen, külföldiek vagyunk, mi vagyunk az idegenlégiósok. Ezen olyan jót nevetett II. Erzsébet, hogy mindenki felénk fordult, s arra volt kíváncsi, mi történt. A királynő megkérdezte, hogyan érezzük magunkat, hogy vagyunk. Mintegy kétperces beszélgetés volt. Mindenkinek kezet adott, ami nem nagyon fordult elő a többi társaságnál.
A második találkozás
A 2004-es athéni olimpia után hasonló formában történt minden. Akkor is odajött hozzánk a királynő, és tudtunk a lányával, Anna hercegnővel is beszélni, aki kitűnő lovas, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja. Vele is nagyon kellemeset csevegtünk. Persze az nem volt természetes dolog, hogy újra találkoztunk, mert a királynő maga dönti el, hogy kiket fogad. Mivel az athéni olimpia még sikeresebb volt, valószínűnek tűnt, hogy utána meghívnak újra a királyi palotába. És meg is hívtak.
A harmadik találkozás
Újra a 2008-as pekingi olimpia után jártunk nála. Ez a meghívás a szokottnál később történt, mint az előzőek. Közben egy-két sportoló doppingolásért megbukott, s a második helyről előléptetett brit kerékpárosnak a királynő jelenlétében adták át utólag az aranyérmet. Mégpedig a Buckingham-palota tróntermében, ahova mi nem jutottunk be. Akkor összefutottunk Kamilla hercegnővel, a királynő fiának feleségével is (azóta III. Károly király mellett Kamilla királyné lett – a szerkesztő megj.). Rövid társalgásunk alatt számomra nagyon meglepő volt, hogy tudott egy olyan kis sportágról, mint az öttusa. Tudta, kik vagyunk, s jó öt-nyolc perces beszélgetésünk alatt nem csak a sportról esett szó. Közvetlenül tárgyalt velünk, s utána azt mondtuk, ezt a nőt úgy vettük, mint egy kalandort, pedig nagyon művelt hölgy, nekünk megtiszteltetés volt, hogy beszélhettünk vele. Nagyon jólesett.
És két kimaradt lehetőség
2008 után 2012-ben, a londoni játékok után is meglátogathattuk II. Erzsébet királynőt, de nekem éppen akkor el kellett utaznom egy világkupa-döntőre, így negyedszer már nem voltam jelen. A 2016-os riói olimpia után már nem hívta meg az olimpiai csapatot, mert nagyon sok érmet szereztek a brit sportolók, így az ötödik lehetőségemből sem lett semmi. Sajnos még amatőr képem sincs a királynővel történt találkozókról, mert a palotába lépve mindent elvettek tőlünk. Ott csak a saját emberük fotózhat, senki más.
(Elmondta Földes Frigyes vívóedző, aki tizenkilenc évig edzősködött Angliában, jelenleg Olomoucban nyugdíjas, Pozsonyban született, Somorján nevelkedett, huszonhat éves koráig ott élt, aztán került Morvaországba, de ez egy más történet)
(Forrás: Új Szó. 2020. július 29.)