Ilyen is megtörténik, ha egy kajak-kenuedző és egy kosárlabdaedző elmegy vívóversenyt nézni. Átélte Székely István, a somorjai kajak-kenu nesztora és Diósi Albert, a somorjai kosárlabda zászlóvivője.
„Egyszer a Diósi Bertivel elmentünk megnézni egy vívóversenyt. Ő is mondta, én is meg mindenki, hogy könnyű a vívóknak, mert van egy-két klub az országban, és kész. De abból is a somorjai a legnagyobb. Érsek Árpi vívott Németh Gyulával, de úgy kellett megcsinálni, hogy a Gyula is bekerüljön a döntőbe. Meg kellett vernie Árpit, ő már korábban bejutott. Németh edzője mondja védencének: Bökjél Gyula! Így hangosan. De a Gyula nem bökött. Újra rákiáltott, káromkodással fűszerezve, de a Gyula csak nem bökött. Mi csak a Bertivel röhögtünk. Aztán még se lett döntős a Gyula, mert nem bökött. Aztán gyakran azon nevettünk Bertivel, amikor előhoztuk a fülünkben csengő mondatot: Bökjél, Gyula!”
(Elmondta Székely István - szül. 1933- , a somorjai kosárlabda és kajak-kenu meghonosítója)