Sajátos egyénisége a (cseh)szlovák női röplabdának. Életpályájával, sportbeli sokoldalúságával, három országra kiterjedő mozgásterével. A komáromi születésű Bende Júlia (szül. 1940) – kiskorától csak Jutkának hívják – Szicília szigetén, az olaszországi Cataniában, az Etna tűzhányó közelében él, évente a nyári hónapokra hazajön pozsonyi lakásába, s ha kedve támad év közben, fogja magát és elugrik a horvátországi Rijekába, ahol játékoséveiből sok ismerőse maradt.
Összesen tizenkétszeres bajnok volt három sportágban: asztaliteniszben, atlétikában (gerelyhajítás) és természetesen röplabdában, ami sokoldalúságát bizonyítja.
Több mint kétszázötven alkalommal játszott a csehszlovák válogatottban, számtalanszor annak kapitányaként. Csapatával végzett bronzérmes helyen az Európa-bajnokságon (1967), ötödikként a világbajnokságon (1962) és hatodikként az olimpián (1968. Mexikóváros), hogy csak legnagyobb csapatsikereit említsük.
Pozsony, a Slávia UK jelentette az itthoni röpicsúcsot számára. Elég későn, csak egyetemistaként kezdte űzni ezt a sportot. Akkor is azért, hogy levizsgázzon a testnevelési karon ebből a sportágból. Magával ragadta a játék, a hangulat, akkoriban ugyanis korosztályában minden főiskolás lány röplabdázott. A fővárosiakkal végül háromszor lett csehszlovák bajnok (1966–1968) olyan időszakban, amikor a prágai és a cseh klubok voltak a röplabda hangadói Csehszlovákiában.
1972-ben, amikor nem lett bajnok a Slávia UK, Jugoszláviába ment játékosedzőnek, két évre Rijekába: „Úgy nyertük el a bajnoki címet, hogy az egész idényben egyetlen mérkőzést sem veszítettünk” – árulta el 2015-ben a Vasárnapnak. A Šport napilapnak jobban kibontotta a témát: „Amikor a helyi klub csapatában játszottam, harminc évig más sem végzett a jugoszláv bajnokság élén, mint a belgrádi Crvena zvezda. Talán már két éve nem vesztett, nem csoda, hogy csak vidéki városnak tartották Rijekát. Igazi bomba volt, amikor eloroztuk előlük a bajnoki címet.”
Aztán Bende Júlia pályafutásában Olaszország, Reggio Emilia következett, egy bajnoki aranyat hozó évre „Nem tetszett ott, mert folyton köd volt” mondta a Vasárnapnak. Közben a házassága felbomlott, hazajött, hogy később újra Olaszországba menjen vissza. Jóval délebbre, a napfényes Szicíliába. Ott is bajnok lett, ezúttal a Cataniával.
Játékosedzőként kezdte külföldön, nevelőedzőként folytatta az Etna közelében.
2020-ban életjubileuma alkalmából a Szlovák Röplabda-szövetség tiszteletbeli tagjává választotta.
(Forrás: Vasárnap, Šport)