Nem mindig a pénz uralta a játékospiacot a labdarúgásban. Csánó István (1909–1997) s szenci foci tán legnagyobb alakja 1925 és 1939 között lőtte a gólokat az ellenfelek hálójába. Statisztikát nem vezetett találatairól, de azt tudta, kevés olyan mérkőzése volt, amelyen ne lett volna eredményes. Három évig Észak-Csehországban is profiskodott, az FC Teplice színeiben. A mezőváros focimúltját felidéző könyvecskében magáról is mesélt a kiváló csatár. Előhúzta az alábbi történetet. „Emlékszem, hogy egyszer Komáromban olyan csodálatosan eltaláltam a labdát, hogy a mintegy negyven-negyvenöt méterről leadott lövésem pontosan a vinkliben kötött ki. A nézők között elég sok jómódú gazda volt, néhányuk szokatlan ajánlattal kereste fel a helyi sportvezetőket: Vegyétek meg azt a játékost, adunk érte két jól hizlalt ökröt.”
A történet itt véget ért, s nem tudni, hogy a komáromiak ajánlatának volt-e foganatja, de Csánó István nyomon követhető játékos-pályafutásából inkább a nem tűnik valószínűbbnek.
