Harmincnégy éves fiatalember. A szlovák teniszválogatott Davis-kupa-mérkőzései közben a szakmai stábot erősíti. Olasz Dávidnak hívják. Apja, Olasz László nyomdokaiba lépett. Mindketten a pozsonyi Nemzeti Teniszközpont erőnléti edzői. Útjuk a fővárosi Duna utcai gimnáziumon keresztül vezetett a népszerű sportág világába. Az apa ott volt testnevelő, fia az iskola padjait koptatta.
A pozsonyi fiú sporttörténete más sportágakban kezdett kibontakozni. Tehetséges labdarúgó volt, az Interben már tizenévesen az akkor élvonalbeli első csapatba kopogtatott, de közbe szólt a sérülés, és kénytelen volt másfelé fordulni. Akkor már sikeres hosszútávfutóként is jegyezték. Végül a Comenius egyetem testnevelési karán végzett, majd doktorált. Neves hazai teniszezők, köztük Gombos Norbert, Lukáš Lacko és Rebecca Šramková erőnlétével törődik.
„A kemény munkát is érzéssel kell végezni, nagyon pontosan ki kell számítani, mikor miből mennyit kell elvégezni. Az edzéseinken mindig öt kérdésre felelünk: mit csinálni, mikor csinálni, miért, mennyit, hogyan. Minden egyes gyakorláson válaszolnia kell erre az edzőnek. Ha csak egy kérdésre is nem egyértelmű a válasz, akkor valamin változtatni kell, hogy hatékonyabb legyen az edzés. Nekem az a feladatom, hogy erőnlétileg lehetővé tegyem a játékosok számára, hogy 100%-os teniszt nyújthassanak” – magyarázta az Új Szónak adott interjúban.
Tizenhat éves korában a szőke gimnazista még azt nyilatkozta egyetlen napilapunknak, hogy két álma van, a fociban és a versenypályán boldogulni. Végül egy harmadik álom valósult meg: erőnléti szakember lett az ország teniszvilágának fellegvárában.
Nem esett messze az alma a fájától.
