Legendák keringtek róla a focikapusok között. Józsa László lövései éppen a hálóőrök körében keltettek riadalmat, s váltottak ki nemegyszer szokatlan reakciót. A hét centi híján két méter magas diószegi csatárnak olyan erős löketei voltak, hogy akit eltalált, az sokáig emlékezett a labdával történt találkozásra. Ivo Viktor, a csehszlovák válogatott kiváló kapusa beismerte, hogy Józsának voltak a legerősebb lövései az akkori élvonalban. Ha eltalálta a kaput, nem adott esélyt a labda hárítására. Egyszer a félidőben kapustársát kérte az egyik prágai hálóőr, szóljon neki, hogy ne eresszen olyan erős lövéseket a kapujára, mert az első félidőben egyik bombája után kifordultak az ujjai. Egyenesen, csavarás nélkül rúgta meg a labdát, állította egy másik szenvedő alany.
A valóságban gazdag volt Józsa lövőkészlete. „Góljai között volt felhőfejes, volt surranó gólocska, a kapufa tövénél ravaszul besompolygó, volt kapásgól, bombagól, szabadrúgásgól, büntetőből elért gól, és olyan is, melyet a félpályáról eliramodva a kifutó kapus mellett pofozott a hálóba, sőt egy öngólocska is akadt bizony, de az nem szerepel a száznyolcas listán” – írja Józsa találatairól Batta György Gólok és érmek című könyvében, melyben azt is elárulja, szemtanúként látta a kétharmadukat. És nem volt kevés belőlük. A nyurga gólvágó ugyanis 108 alkalommal volt eredményes a csehszlovák élvonalban, négy híján mindegyiket a kassai Lokomotívában lőtte. Az elsőt 24 évesen 1972-ben, századikat hét évvel később, s ezzel bekerült a kiváló lövő a Százgólosok Klubjába. Ilyen rövid idő alatt rajta kívül ez senkinek sem sikerült.
