Nem jót ígért a hetek, hónapok csendje. És hozott is. Szombaton érkezett webmesterünk, Tóth Tibor (1967–2021) halálhíre.
Januárban beszéltünk utoljára. A szokásos év eleji teendőit végezte el, és rendeztük közös dolgainkat, mintha éreztük volna, hogy nem lesz folytatás. Aztán már nem reagált mobilhívásaimra, és vissza sem hívott, mint olyannyiszor kedvesen. A további egyeztetések, a www.szlomasport.sk technikai hátterének karbantartása, időszerűsítése megszakadt. Később megtudtam élet-halál harcot vív a kórházban. S ahogy teltek a napok, nemegyszer gondoltam rá. Felhívjam? Mi lehet vele? Magához tért? Vagy újra nem veszi a hívást? Nem találtam magamban annyi lelki erőt, hogy újra felhívjam. Vártam, és reménykedtem, hogy időközben felépül, s folytathatjuk együttműködésünket. Szombaton megtudtam, nincs folytatás.
Tibor mozgalmas életet élt, honlapunk csak egy apró szelete volt sokrétű tevékenységének, számomra, olvasónk számára viszont a legfontosabb. Úgy érzem, mintha a jobb kezemet veszítettem volna el. 2017-ben kezdődött együttműködésünk, amikor új webmesterként érkezett honlapunkhoz, s ennek rövidesen meg is lett a nyoma. Új köntösbe, áttekinthetőbbé tette a címoldalunkat, számos új elemmel gyarapítva. Sportmúltunk egyre gazdagodó tárháza napjainkig, s abban, hogy idáig jutottunk, Tóth Tibornak is elévülhetetlen érdemei vannak. Nagy űr marad utána, de nem hagyom abba. Azzal a szándékkal folytatom, hogy továbbra is meríthetek korábbi tanácsaiból, s bárki lesz munkájának folytatója, Tibor neve már beíródott a szlovákiai magyar sportmúlt közkinccsé tételének áramlatába. Tudtommal ez volt a legerősebb szál, ami a sportvilághoz kötötte.
Tibor, nagyon köszönöm, amit a www.szlomasport.sk-ért tett. Nyugodjon békében!
J. Mészáros Károly