Kiből lesz híresség sportágában? Talán egyszerű a válasz, de még sincs mindig úgy, hogy azt helyezik rövid időn belül a kirakatba, akire büszke lehet lenni, aki megérdemli. Vími Roland hosszú évekig, évtizedekig várt arra, hogy megérkezzen ez az elismerés. Az 1991-es csibai asztalitenisz-világbajnokság közel három évtizeddel ezelőtt zajlott a távoli Japánban, és vásárúti hősünk ott ért hosszú pályafutása csúcsára. 2020 januárjában pedig bekerült a szlovák asztalitenisz Hírességek Csarnokába. Örült ennek is, bár kicsúszott a száján, hogy bizony már nemigen számított példaképpé emelésére.
Ötvenévesen még mindig üti a kaucsuklabdát. Nem volt elég neki a csibai csúcs, az egyéni és csapatbajnoki címek, egyszerűen, ha eljön az edzés és a mérkőzés ideje, ő odaáll az asztalhoz az ütővel, amelyet öt évesen vett a kezébe. Könnyen futballista is lehetett volna, mert édesapja sokáig rúgta a bőrt még DAC-ban is. Rolit azonban testnevelő tanítója Nagy Árpád az asztalitenisz felé irányította, felismerte benne tehetségét.
És a felkészülés után jöttek a mérkőzések, sikerek korosztályában, majd a sok gyakorlás következtében a felnőttek között is. Dunaszerdahely, Pozsony után Ausztria, Németország és Magyarország a légiós évekre emlékeztet. Már ifjúsági kora óta tagja volt a csehszlovák válogatottnak, de nagyon ki kellett tűnnie, hogy előléphessen az örökös tartalékok sorából. Miután ez megtörtént, kinyílt a világ előtte. Két-két világ- és Európa-bajnokságon indult, és az 1992-es barcelonai nyári olimpián, meg számos nemzetközi versenyen.
Japánban nagy meglepetést jelentett a csapat vb-dobogóra kerülése. Már azt szenzációként könyvelték el, hogy a negyeddöntőben megverték Kínát. Roli mind a tizenegy meccsen asztalhoz állt. Igazi vezéregyéniségként a csoportban Magyarország és Franciaország, majd a nyolcaddöntőben Anglia és a bronzcsatában Belgium ellen ő szerezte a döntő pontot. Ennek idehaza is meglett a visszhangja, hiszen ugyanabban az évben az Év csapatának hirdették ki a vb-bronzérmes asztaliteniszezőket. Nagy meglepetés érte a nagy meglepetést okozó fiúkat. Nevükben Vími Roland vette át a díjat az ankét eredményhirdetésén.
Egy évvel később következett a barcelonai olimpia, ahol élversenyzőnk már a csoportküzdelmek után befejezte, mert roppant erős csoportba került. Mégis nagy dolognak tartja, hogy egyáltalán kijutott az ötkarikás játékokra, hiszen hosszú mérkőzéssorozatban harcolta ki a rajtjogot.
Vími Roland egyedi játékstílusával tűnik ki, fonák pörgetését a magyarországi edzőiskolában is oktatták, s a kétszeres világbajnok, Klampár Tibor szintén megcsodálta rövid adogatásait, gyors csuklóját és jól előkészített támadásait. Öröm nézni játékát.
Saját bevallása szerint a múlt században nyolcvankilenctől kilencvenkettőig járt versenyzői pályafutása csúcsán. Ám 1994-ben derékba tört versenyzői ívelése, nem könnyű időszak következett életében. Édesapja, Tibor végig kiállt mellette, segítette, támogatta nehéz éveiben is, és ma is ezt teszi. Nagy elégtétel volt számára is, amikor fiát, Rolit a hírességek csarnokába fogadták.
S mindannyiunknak öröm, mert talán ő az egyetlen közülünk, aki sportága örökös hazai kirakatába került.
J. Mészáros Károly