Nagymagyar a csallóközi tekesport fellegvára. A múlt század hetvenes éveinek első felétől tizenhárom esztendőn át Szlanicska Ferenc volt a helyi teketörténések vezetője. Tiszteletére minden évbe emléktornát szerveznek utódai a klubban. 2018-ban volt a negyedik ilyen seregszemle.
Hogy ki is volt az egykori klubelnök, mit tett a tekéért, és hogyan érte el céljait, arról lánya, Sslanicska Gyöngyvér vallott az idei verseny kapcsán. „Jelszava a fegyelem volt, vasmarokkal tartotta és védte a tekézőket, a fiatalokat invitálta, meggyőzte őket, végig egyengette az útjukat. Tisztában volt vele, hogy a meccsek és az edzések alatt ő felel értük. Elnöksége alatt a csapat feljutott a nemzeti ligába, megalakult a női csapat, 2-es pályáról 4-esre bővítették a tekézőt. Hajtotta a pénzt, szponzorokat. A munkálatoknál az elejétől az utolsó percig ott volt, végezte munkáját, felügyelt mindenre. Senki sem beszélhetett félre, mindent lejegyzetelt, ki, mikor, hányszor és mennyi időt dolgozott le a tekézőben. Mindenki a munka elvégzésénél aláírásával igazolta magát. Ennyire akadékoskodó és precíz volt. A lánycsapat tagjainak kötelező volt a takarítás, a munkások felszolgálása, függönyök megvarrása... Még az érettségim napján is a buszról a tekézőbe kellett mennem, a munkaruhámat már odavitte, étlen, szomjan, idegileg elfáradva, de mint a lányának kötelező volt a ,,Z" munka. (akkor így hívták az önkéntes társadalmi tevékenységet – a szerkesztő megj.) Én találtam ki a női kuglit, vittem a barátnőket is, az alapító tagok: Szlanicska Gyöngyvér, Varga Gyöngyvér, Zsigmond Zsuzsa, Zsigmond Éva, Zsigmond Erika, Hurtony Éva, Bartalos Éva, Poloma Éva és Kunyi Zsuzsa. Apám nem tűrte a fegyelmezetlenséget, a hanyag hozzáállást az edzéseken sem, a meccseken sem. Nem tűrte a csúnya beszédet, káromkodást a pályákon. Bevezette az 1 koronás büntetést a káromkodásért, később a mellédobásokért. Az összegyűlt pénzen évente egyszer igazi dínomdánomot csaptunk, finom vacsorával. Tagja volt a Csehszlovák Tekeszövetségnek, alelnöke volt a Szlovák Tekeszövetségnek és elnöke a fiatalkorúak szlovák szövetségének. Annak idején a játékosok, az edzők, a gondnok, a takarító mind kapott egy kevés pénzt, ezt hívták diétának, amit ő soha nem vett fel, az mindig maradt a szakosztálynak. Éveken át csinálta fáradhatatlanul a munkáját, majd amikor az egészsége megálljt parancsolt, átadta a helyét a fiatalabbaknak, de mindenben segítségére volt a klubnak. Neki a teke volt az élete.”
Más apropója is van Szlanicska Gyöngyvér visszaemlékezésének, 2018-ban negyvenéves a női teke a faluban. Ebből az alkalomból találkoznak az alapítók és követőik egy nosztalgiázásra. Van mit feleleveníteni a kezdetektől az élvonalbeli éveken át napjainkig.
Köszönet Szlanicska Gyöngyvérnek, hogy közreadhattuk visszaemlékezését.