Neve fogalom a szenci futballban. Varga Márton (1931–2007) a II. világháború utáni években a legjobb játékos volt a Pozsony közelében fekvő mezővárosban. Tizenhat éven keresztül (1947–1956, 1958–1965) húzta magára a helyi csapat mezét. A közbeeső három évadot a pozsonyi Slovanban töltötte, a szlovák futball akkori nagyjaival játszott egy csapatban számos emlékezetes mérkőzést. De a legszebb élménye mégis szülővárosához, Szenchez kötődik.
„A felnőttek közötti bemutatkozásomkor történt, alig voltam 17 éves, s nekem kellett segíteni a süllyedő szenci futballhajón – idézte fel jóval később. – Nem álltunk jól a táblázaton, s az edző mély vízbe dobott a Myjava elleni bajnoki mérkőzésen. Félidőben 1:3-as vesztésre álltunk, csúfos vereség volt kialakulóban. A második játékrész annál jobban sikerült, két gólt rúgtam, és további kettő az átadásomból született. 5:3-ra nyertünk, és a mérkőzés utáni ünneplés nem bírt a végére érni. Akkor barátkoztam meg játékostársammal, Mórocz Jánossal (1946-tól 1968-ig futballozott az A csapatban, aztán még hat évet a B-ben, majd szinte haláláig az öregfiúkkal – a szerkesztő megj.), és barátságunk egész pályafutásom alatt megmaradt.”
(Forrás: Matej Széher: 100 rokov futbalu v Senci)