2024 június 9-én ünnepelte a helyi sportpályán a tallósi sportszervezet megalakulásának 90. évfordulóját. Mi mással tehette volna, mint futballal. A bajnoki és öregfiúk-mérkőzés közé beékelték a legnépszerűbb labdajáték egykori helyi kiválóságainak kitüntetését, díjazását, és elhangzott egy visszapillantás, melynek szövegét honlapunk is megkapta, s alábbiakban szerkesztett változatban olvashatják.
A krónika szerint 1934
A sportszervezet szó hallatán sokaknak olyan gondolatok jutnak az eszébe, mint sport, szabadidő, közösségi élet, futball, sok-sok játék, szórakozás, edzés. A szó szoros értelmében pontosan ezen célok és érdekek összekapcsolásával a tallósiakban már 1920-as évek elején megerősödött a gondolat, hogy együtt és egymásért, a játék kedvéért sportegyesületet hozzanak létre. Azonban hivatalos bejegyzése a krónikák szerint csak az 1934-es évre tehető vissza.
Homoksivatagban, messze a falutól
Sok történetből tudomást szereztünk arról is, hogy a futballpálya sem volt mindig a most meglévő helyen. Edzésekre is megfelelt akkortájt a Felsőmajor zárt udvara. Sőt futballmeccseket játszották a búzatáblák mellett, a dinnyésdombi homoksivatagban is. Itt azonban nem volt közönségük, mert a pálya messze esett a falutól. Így 1945 után a futballcsapat vezetői másodjára új helyszínt keresve a kastély előtti parkrészt nézték ki maguknak, de az Állami Gazdasági Intézet elutasította őket.
Hírnév zöld mezben, bakancsban
A jelenlegi sportpálya végleges megszerzésének története Prenoszil Margitka nevéhez, valamint a katolikus egyházhoz is kötődik. Ennek bejegyzése 1948-ra esik, ekkor futballistáink már a faluvégen, itt a Sovány mellett rúghatták a bőrt. Még csak egy váltó zöld dresszben és bakancsban mérkőztek meg egymással, ezeket mindannyian saját zsebpénzükből vásárolták meg. Lovas kocsikkal jártak meccsekre a szomszédos falukba, de már ekkor jó hírnévre tettek szert.
Segítőkész emberek összefogása
Kitartásukat, játék iránti szenvedélyüket bizonyította, hogy a felnőtt csapatok mellett létrehozták a diák- és ifjúsági csapatot is, biztosítva ezzel az utánpótlást. Céljaik azonban előretörőek voltak. Sok-sok kreatív gondolkodású, szorgalmas, segítőkész elnök, tanár, edző, segítő munkatárs, pályagondnok, masszőr és nem utolsósorban jó futballjátékosok közös összefogással, fáradhatatlanul szervezték a meccseket sok éven keresztül, hétről-hétre. Ez alatt az idő alatt rengeteg jó eredmény született.
Elkészült a lelátó
1975-ben, az egyéves munkafolyamat befejezése után átadták a mai formájában is látható lelátót, azt a sportlétesítményt, melyben öltözők, zuhanyzók és egy klubhelyiség is kialakításra került.
Puskás is megmondta
Nagyon hosszasan idézhetnénk akár híres emberek mottóit, hogy pontosan megfogalmazzuk, miért volt ennyire kitartó és eredményes a tallósi sportszervezet munkája, így hát engedjék meg hogy a világhírű futballista, Puskás Ferenc szavaival éljek: ,,Tréningezni sokat, nagyon sokat. Tudni élni a pályán és a pályán kívül. Szeretni a közönséget, de mindenekfelett imádni a labdarúgást, a világ legszebb sportját.”
Bánni a kisemberekkel
Most pedig engedjék meg, hogy a Tallósi Sportszervezet saját mottóját idézzem: ,,Lássam, hogy bánsz a kisemberekkel, és meglátom, nagyember vagy-e.” Szorgalmas, kitartó, gyermekeket szerető és a futball iránt elkötelezett emberei voltak, vannak az egyesületnek. Nélkülük a mai ünnepség nem jöhetett volna létre.
(Felolvasta: Bihercz Iveta, köztes címek: www.szlomasport.sk)