A múlt század ötvenes éveinek első felében óriási fociimádat uralkodott Szencen, s idegenbe is sokan elkísérték a város csapatát. Legtöbbször vonattal vagy autóbusszal utazott a csapat is, de egyszer elfordult, hogy rozoga teherautóval vágott neki a trencséni útnak. Kalandos körülmények között jó vége lett a történetnek.
„Úgy kellett volna megérkeznünk a bajnoki színhelyére, hogy tizenegy órakor elkezdődhessen az összecsapás. Pöstyénnél azonban felmondta a szolgálatot a teherautó. Tanácstalanul álltunk mellette, a kezdőrúgás időpontja azonban könyörtelenül közeledett – emlékezik a történtekre Ladislav Ďuriš, a szenci klub sokéves szertárosa, majd később klubelnöke – A véletlen hozta, hogy Szencről útra kelt a meccsre a két szenci autótulajdonos egyike, Stolárik úr. Megállt mellettünk, magával vitt négy játékost, s szereztünk egy taxist is. Sofőrje kockázatot vállalva öt labdarúgónkat csomagolt autójába. Az utolsó pillanatokban értek a stadionba, mindössze kilencen futottak ki a pályára. Időközben a teherautó is engedelmeskedett vezetőjének, beindult a motorja, és közvetlenül a félidő kezdete előtt érkeztünk meg a mérkőzésre. Félidőben 1:0-ra vezettünk, a bajnokit pedig 2:1-re megnyertük.”
(Idézet Matej Széher 100 rokov futbalu v Senci – magyarul: A szenci futball száz éve – című kiadványból)