Ötször volt az év női kézilabdázója Szlovákiában, az utóbbi két évtized egyik kulcsfigurája időszerű klubjában és a válogatottban. Tóth Erzsébet Csallóközaranyosról indult. Anyaegyesületét már tizenéves fejjel elhagyta, s hosszú pályafutásának legújabb állomása a nyolcszoros BL-győztes és harminckilencszeres osztrák bajnok, a Hypo Niederösterreich lett volna.... Szülőfalujából először Eperjesre röppent ki, ott nem sokat játszott, és átkerült Nagymihályba, ahol leghosszabb és legszebb kézilabdázói éveit töltötte. Volt ebben számos bajnoki és kupasiker, nemzetközi mérkőzés, sőt játékossztrájk és egy rövid debreceni kiruccanás is. Keletről Vágsellyére (Slovan Duslo) vezetett Böbe útja, ezután a Bánovce nad Bebrevou mezét hízta magára. Következtek a csehországi állomások: két év Porubán és ugyanannyi Zlínben. Innen vitt volna az útja a híres Hypóba... Több a kiváló átlövőről a Sztorik, történetek, esetek rovatban.
Tóth Erzsébet a szlovákiai női kézilabda nagy alakja, amiről a hazai szakma elismerése is árulkodik: 2003-ban, 2004-ban és 2005-ben, majd 2010-ben és 2011-ben választották az ország legjobb játékosának. A többi évben is ott volt a legjobbak között, rengeteg gólt dobott klubcsapatában és a válogatott egyaránt.
Két gyereke van, Attila már felnőtt, Barbara hat múlt.
És anyuka harminchét évesen nemsokára a Bajnokok Ligájában készült ontani a gólokat, de legutóbbi klubja, a Zlín saját játákosának tekinti, ezért nem játszhat a Hypóban. Böbe nem akar visszamenni Zlínbe, inkább Ausztriában marad. És a kézilabdát alighanem befejezi...
Kapcsolódó írás: