2004-et mutatott a naptár, amikor a honi kézilabda-közvélemény arról értesült, hogy játéktársuk eltiltása miatt hárman sztrájkba léptek (mindnyájan meghatározó emberek voltak) az akkori bajnok nagymihályi női csapatnál. Megtagadták az edzésmunkát, és azt mondták, hogy addig nem térnek vissza, ameddig Michal Lukačin lesz az edző. Mindenki sorolta az érveit, de a döntőnek az tűnt, hogy érvényes szerződésük van a játékosoknak, ezért ahhoz kell igazodniuk.
Egyikük, a csallóközaranyosi gyökerű Tóth Erzsébet (szül. 1978) akkor évek óta a csapat húzóembere volt, az előző évben az év játékosának választották Szlovákiában, de nagy szava és tekintélye ellenére még az a veszély is fenyegetett, hogy elbocsátják a klubból. Igazságérzete napokig nem hagyta nyugton. Őt is sújtotta az edző büntetése, ami még a sztrájkot megelőző utolsó bajnokin elszenvedett vereség következménye volt. Hétezer koronás (233 euró – a szerkesztő megj.) pénzbüntetés mellett maghatározatlan időre csak a fizetése hatvan százalékára lett jogosult. „Nincs ok a bérem csökkentésére. Az utóbbi hetekben mindegyik meccsen sérült kézzel játszottam. Rábeszéltek, s én hagytam magam, hogy idő előtt levegyem a kezemről a gipszet, pedig még mindig lábadozhatnék. Ehelyett elmarasztalnak, és büntetnek. Ugyanakkor az edző már egy ideje ránk, játékosokra keni, hogy rosszul kézilabdázunk, de az már nem érdekli őt, hogy miért” – nyilatkozta az Új Szónak. Bevallása szerint már csak ez a szikra kellett a játékosok és az edző közti tarthatatlan állapot felszínre kerüléséhez.
A klubvezetés közben jelezte, edzőt nem váltanak, így a megoldás kulcsa az akkori klubmenedzser Pavol Mačičák kezében maradt, aki napokon át tárgyalt a felekkel, míg megszületett a békekötés. A klub érdeke a jobb szereplés, a játékosoké a jobb bánásmód elérése volt. Ezt sikerült összehoznia, a utána két sztrájkoló (egyikük Tóth Erzsébet volt) visszatért a csapathoz, látogatták az edzéseket, és játszottak is, mert mint a kiváló átlövőnk mondta: hagyta magát rábeszélni. Nem először...
Tóth Erzsébet napjainkban a morvaországi Napajedlában él, s mikor hónapokkal ezelőtt igazságérzete felelevenítése kapcsán előjött a játékossztrájk, ezt mondta honlapunknak: „ A nagymihályi sztrájk nem miattam volt. Csak beleavatkoztam egy olyan helyzetbe, ami az igazságot védte. Tudom, hogy akkor az edző hibát vétett. Ha jól emlékszem, elküldtek egy játékost, és emiatt elkezdtünk négyen sztrájkolni. Abba is véletlenül keveredtem bele, mert olyan vagyok, ha tehetem, kiállok a barátok mellett. S ha tényleg tudom, hogy nincs valakinek igaza, akkor tudtára adom. Végül minden jóra fordult.”
Később valóban elcsitultak a kedélyek, mert a békekötés újra rendezte a sorokat a bajnokcsapatnál.
