Bakán született 1938. november 16-án, 1962 óta a csehországi Teplicén él. Tóth Béla olyan sportágban szerzett hírnevet a Bős közelében fekvő szülőfalujának, amelyet még ő sem ismert, mikor elindult inasnak Komáromba. S mialatt hajólakatos lett, Meszes István szárnyai alatt olyannyira megismerte a birkózást, hogy mindkét fogásnemben fiatalon kiváló csehszlovákiai művelőjévé vált. A római olimpia (1960) repítette a legmagasabbra, hatodik lett az olasz fővárosban, ahol a kötöttfogásúak 62 kilós súlycsoportjában mutatkozott be. Tizenháromszoros csehszlovák bajnokként edzői ténykedése még nagyobb sikereket hozott, hiszen számos tanítványa közül Mirek Janota három olimpiára is kijutott. Tavaly nagy megtiszteltetés érte Bakán: szülőfaluja díszpolgárává avatták.
Nyolcvanadik születésnapján honlapunk gratulál a jubilánsnak, és három momentummal eleveníti fel a kiváló sportember életútját.

Tóth Béla versenyző korában

Római olimpia:
„Nagyon jól ment a birkózás. Egyáltalán nem taktikáztam, ahogy jöttek az ellenfelek, úgy győztem le őket. Huszonheten voltunk a 62 kilós súlycsoportban, zsinórban öt meccset nyertem. Pontozással. A hatodikat a későbbi tokiói olimpiai bajnok magyar Polyák Imrével vívtam, egyetlen ponttal kaptam ki tőle. Egy huszonéves srác számára kiváló volt az a hatodik hely, mert hatalmas versengés folyt az érmekért.” (Tóth Béla, interjúrészlet)

Hatodik helyek a világversenyeken:
Római olimpiai hatodik helyemen kívül voltam hatodik az 1961-es jokohamai világbajnokságon is, még pedig szabadfogásban a 62 kilósok között. És még egyszer hatodik lettem, mégpedig a manchesteri vb-n, 1966-ban. Európa-bajnokságon pedig Szófiában végeztem hatodikként.” (Tóth Béla, interjúrészlet)

Díszpolgári cím Bakán:
Azon ritka egyéniségek sorába tartozik, akik soha nem elégedtek meg teljesítményükkel, mindig többet akartak. Kitartással, alázattal és egészséges önbizalommal vették az újabb kihívásokat, s az elért eredményeknél mindig tovább láttak. Példája elsősorban a pályaválasztás előtt álló fiatalok számára lehet értékes. Bajnokunk ugyanis megtalálta az élet realitása és az álmok megvalósítása közötti egyensúlyt. Szakmájának hasznos mestere lett, sporttal kapcsolatos terveit mégsem adta fel. Kevesen mondhatják el, hogy rokonuk, ismerősük, földijük az ország képviseletében olimpián vett részt! Mi, bakaiak büszkén említhetjük: 1960-ban, Szlovákiát (és a felvidéki magyarságot) csupán egyetlen sportoló – Tóth Béla – képviselte a római olimpia birkózószőnyegein. Nem is akárhogy: csupán egyetlen vereség „kárhoztatta” a hatodik helyre…” (Bertalan György polgármester méltatásából)

Kapcsolódó írás: Tóth Béla 79. születésnapjára