Amerikai profi próbálkozása helyett Baťovanyban (a mai Partizánske) maradt Torna Gyula (1922–1991), miután 1948-ban olimpiai bajnok lett Londonban, és a nemzetközi ökölvívóvilágban is felszökött az ázsiója. Támogatója, Jozef Trojan cipőgyári igazgató nem javasolta neki az amerikai ajánlat elfogadását. Torma hallgatott rá, de később kiderült, szerencsétlen döntést hozott, mert Trojant 1949-ben egy politikai perben elítélték, majd kivégezték. Odalett a támogató. Abbamaradt a házépítés is, és Komáromba költözött családjával, ahol nagyjából egy évet éltek. Torma Gyula komáromi jelenléte nyomokat is hagyott maga után. Egyik legismertebb tanítványa, Jády Károly volt. Ő ugyan 230 találkozót öklözött le az I. ligában, ám a klubalapításban és irányításban tűnt ki, miközben edzőként és sportágvezetőként is tevékenykedett.
Egy másik volt tanítványa, aki megismerte Tormát, a ma is Komáromban élő 87 éves Németh Tibor. Ő csak edzőmeccseken öklözött az olimpiai bajnok irányítása alatt, a tétmérkőzésig nem jutott el. Mesterére azonban élénken emlékszik, amit megosztott honlapunkkal a következő beszélgetésben.
Németh Tibor: „Torma nemcsak edzősködött, hanem színeinkben is bokszolt”
Úgy tudni, egy évet élt Torma családjával Komáromban. A Spartak klubkrónikája azt is jegyzi, hogy eközben segített a Škoda Komárno csapatának a regionális bajnokság megnyerésében, és ezzel bejutottak a II. ligába, ami akkor a legmagasabb osztályú pontvadászat volt Szlovákiában. Hogyan találkozott Tormával? Mire emlékszik ebből az időszakból?
Én még előbbre visszamennék. A II. világháború után a későbbi háromszoros olimpiai bajnokkal, Papp Lacival együtt átjött Csehszlovákiába. Laci azt mondta neki: „Én visszamegyek, te maradjál itten”. Aztán Torma 1948-ban olimpiai aranyérmet hozott Csehszlovákiának. Akkor ismertem meg a nevét. Én 1952-től 1954-ig inas voltam. A komáromi Ráckert nevű sportpályán kezdődött minden. A hajógyárnak a tartalékmunkás, szlovákul pracovné zálohy szakmában jártasokra volt szüksége. Többféle szakmát tanultunk akkoriban, én a vízszerelőit. És Gyuszit odatették hozzánk nevelői posztra. Az én csoportomnak lett a főnöke.
Milyennek tartotta őt?
Megkedveltük, mert a mimikájával tudott hatni az emberekre minden területen. Nagyon kedves volt, megszerettük, de kemény is volt egyben. Talált magának gyerekeket, és elkezdett edzősködni. Százhúsz-százharminc inasból mintegy tizenheten jelentkeztünk. Aztán jöttek a pofonok, és mindig kevesebben lettünk. Én azonban kitartottam. Torma szervezett a tanonciskolán keresztül a szülők részére a futballpályán ünnepséget, bemutatkoztunk, hogy a szülők is lássák a fiukat bokszolni. Még arra is emlékszem, hogy kivel léptem ringbe. A klubban akkor kézilabda, labdarúgás és boksz létezett. Miután megkedveltük mi, gyerekek meg maga a város is, Torma nemcsak edzősködött, hanem bokszolt is színeinkben.
Jelleméről is elárulna valamit?
Nagyon kedves volt a Gyuszikánk, egy eset kivételével, de azt nem fogom boncolgatni, mert csak az egyéni véleményem.
Hányban került Torma Komáromba: Emlékszik rá?
Ötvenhárom tájban.
Személyesen hol találkoztak először?
Mikor a főnökünk volt, odahívott magához, és azt mondta: „Fiam, belőled lesz valami.” Szándék, akarat, kitartás, hallottam tőle, ezt sosem fogom elfelejteni. Kezet nyújtott, gyerünk, csináljuk a dolgot. Jó benyomást tett rám, lelkileg megfogott. Sportemberként mindig képességeimnek megfelelően akartam bizonyítani. Birkóztam is, de nem akartam karfiolfülű lenni, később maradtam az ökölvívásnál. Tormának is köszönve. De nekem a hüvelykujjam nem fogadott szót, kiugrott, és nem mertem tovább folytatni.
Szóval Torma volt az első edzője…
Többünknek ő volt.
Milyen edzőnek tartotta?
Vitte a hátán a csapatot. Ő volt a vezér, ezt mindenki tudta. A komáromi boksz híres volt az országban, hat-hét válogattunk volt. Mindenki be akart kerülni a csapatunkba. És ez rajta múlott, hogy kit jelöl a mérkőzésre. Komáromi szurkolóként, egykori védenceként elmondhatom, hogy nyomot hagyott maga után városunkban, Csehszlovákiában, mert dicsőséget hozott az országnak. Nagyon felnéztünk rá.
Tudni azt is, hogy Torma egyik legismertebb tanítványa Jády Károly volt, aki bokszolt is, de később inkább sportvezetőként vált ismertté. Ön is vele edzett?
Igen. Aztán Jády vette át a csapatot Gyuszi után, és képviselt bennünket.
Versenyzőként is emlékszik Tormára?
Nagyobb ütései voltak, mint Papp Lacinak, bokszoltak is egymás ellen, Torma kétszer is megverte. Laci viszont gyorsabb, fürgébb volt. Kis lépésekkel ment előre. Mintha előttem lennének most is.
Milyen mértékben befolyásolta az Ön ökölvívó pályafutását Torma?
Megszerettette velem a sportot, az ellenfél megbecsülését. Kivéve azt az egy esetet, amit már említettem.
Sajnálta, hogy egy év után Torma Prágába költözött?
Nagyon, mert nagyon hiányzott. Eszembe jutott még az is róla, hogy egyszer, mikor este ki kellett mennünk a városba, mert ez volt a katonaságunk is, énekelve, díszmenetben haladtunk, és ő volt a felügyelőnk. Mikor visszaértünk a diákotthonhoz, s majdnem a falnál voltunk, de ő nem adta ki a parancsot, hogy álljunk meg. Komédiásként viselkedett, nekivezényelte a társaságot a falnak. Ki akarta próbálni, miből áll valakit a falnak hajtani. Humoros dolog volt, de megmaradt bennem. Belevitte az embereket abba, hogy a boksz férfias sport. És azt a szellemiséget, amit kínált, Prágába költözése után is itt hagyta nálunk. Azoknak adott főleg belőle, akik át tudták tőle venni emberi tulajdonságait.
És Németh Tibor milyen ökölvívó volt?
Kezdetben félni nem féltem, mert akkor nem is mehettem volna a ringbe. Bíztam a bal kezemben, és abban, hogy nem lépek félre, nem rogyok meg az ütésektől. Egyszer azért előfordult, hogy kerestem a sarkot. De amiatt nem adtam fel, ez is benne a van ebben a sportban. Magam részéről úgy zártam le, hogy egy fiatalembernek, aki szereti a sportot, nagy élmény volt ilyen emberrel találkozni személyesen, kezet fogni, elfogadni jó tanácsait. Utána is jártam bokszra, Komárom nagyon sok jó ökölvívót adott ennek a sportágnak.
Hány meccset bokszolt életében?
Elejével csak edzőmérkőzések voltak, a futballpályán felállított ringben is. De hivatalosan, meccsen nem bokszoltam. De voltak kortársaim, Rigó Kálmi, Čiliak és a többiek, akik vitték tovább a sportágat. Szintén inasok voltak, közülünk kerültek ki. Ez már a Torma-időszak után történt.
Ha nem bokszolt hivatalos mérkőzésen, akkor mit csinált a klubban? Mindössze edzőpartner volt?
Bemutató meccseken szerepeltem, de csak az inas koromban, 1954-ig. Aztán befejeztem. Azóta is nekem a sport az életem, nem véletlenül. Március 31-én betöltöttem a nyolcvanhetet. Előtte februárban volt egy komoly balesetem, nagy műtéten estem át. S engem jegyeznek Komárom legidősebb szurkolójaként.
Egykor hány évig öklözött?
Csak az inasévek alatt, két évig. S abba az időszakba esik bele Torma komáromi tevékenysége is.
J. Mészáros Károly
Ki volt?
Torma Gyula (1922–1991) az ökölvívás csehszlovák olimpiai bajnoka (1948. London). Indult a helsinki (1952) és a melborune-i (1956) nyári játékokon is. 1949-ben Oslóban Európa-bajnok lett. Hatszoros magyar és tízszeres csehszlovák bajnok. Budapesten született, és Prágában halt meg. Barátja volt a háromszoros olimpiai bajnok Papp Lászlónak, aki kétszer is legyőzött.