Torma Gyula (1922–1991) alig lehetett tízéves, amikor belekóstolt az ökölvívásba. Első edzője, Adler Zsigmond volt, ő készítette fel a háromszoros olimpiai bajnok Papp Lászlót is. Tormának nagyon megtetszett a boksz. Amikor társai a nyári szünetben már unták a bunyót, ő elment egy másik klubba, de az edző nem engedte a ringbe. Azt mondta a mezítláb járó fiúnak, hogy piszkos a lába. Szünet után bokszolókat toboroztak a BTK-ba. Első mérkőzése után odament hozzá Adler, és megjelölte a lábát, nehogy elvesszen a sok érdeklődő között. Egy másik edző is felkereste, a fiatal Torma fiú azonban felismerte, és nem engedte, hogy befejezze mondókáját: „Magához nem mehetek. Büdös a lábam!”
Torma kivételes bokszolói képességei korán megmutatkoztak, hiszen tizenkét évesen már a férfiak között versenyzett, és céltudatosan fejlődött tovább. Közbeszólt azonban a háború, utána átköltözött Csehszlovákiába. Baťovanyban (a mai Partizánske – a szerkesztő megj.) talált otthonra. 1946-ban már bemutatkozott a válogatottban, néhány héttel később első bajnoki címét szerezte. 1956-ig további tízet gyűjtött hozzá, mindössze 1950-ben nem volt bajnok, mert megsérült. 1946-ban kétszer is legyőzte barátját, Papp Lászlót, aki szintén Szlovákiában húzta meg magát, de nem sokkal később visszament Magyarországra. Torma legnagyobb sikere végül az 1948-as londoni olimpiai győzelem volt. A 67 kilósok között bokszolt, ő lett a torna legtechnikásabb öklözője, döntője pedig az olimpia legjobb meccse volt. Két tovább olimpiáján már nem volt ilyen eredményes.
