Erdei Zsolt neves magyar profi ökölvívó a WBO félnehézsúlyú Eb-címének elhódításával fejezte be pályafutását. 2011-ben Kovács Tamás (Tomi Kid) galántai bunyós Nyitrán szintén a WBO félnehézsúlyú övének örülhetett. Idézzük fel a történetet.
A tizenkét menetes ütközetben kétszer padlóra került Kovács Tamás pontozással nyert az ugandai Hamza Wandera ellen
Kid kibírta, övé a WBO Európa-bajnoki címe
Keveset tudunk a profi bokszról ahhoz, hogy teljesen megértsük, mi történt pénteken este a nyitrai ringben. A tények azonban megmásíthatatlanok: tíz óra után négy perccel Kovács Tamás (Tomi Kid) kezét emelték a magasba, és azóta ő a WBO világszervezet félnehézsúlyú Európa-bajnoka. Pontozással nyert a svéd licenccel versenyző ugandai Hamza Wandera ellen.
Kilenc perccel kilenc után indult az egyórás bokszkaland. Tizenkét háromperces menetben. Több mint kétezer néző, izzó légkör a lelátón. Mindenki a galántai Kidnek szurkol, hol felhördül a közönség, hol elnémul, s Wandera is érezheti, az ő találatait legfeljebb csak a pontozók jegyzik. Püfölik egymást rendesen. Tomi kivár, s amikor teheti, megüti a hajlékony afrikait, akinek szinte megállás nélkül jár a keze, még a közelharcokban is. Időnként könyököl, ami szabálytalan. Aztán a kötélnél nemegyszer megsorozza a hazai kedvencet, kap azért ő is bőven. Könyörtelenül kemény ütközet, melyikük bírja tovább ezt a rengeteg ütést, mereng izgalmában az ember. Tomi feje már vörös az afrikai szurkálásaitól, ellenfele arcbőre nem árulkodik semmiről, legfeljebb az izzadságcseppek fröccsennek távolba róla. Gumibabaként állja Kid legveszélyesebbnek vélt találatait is.
„Gyerünk, Tomi!”
Nagyon szoros a csata, csak az igazi bokszismerők veszik észre, ki üt tisztábban. Talán Tomi, találgatunk. A három pontozó meg teszi a dolgát, menetenként tíz pontot adnak a jobbiknak, kevesebbet a másiknak. Lapjaikba nem lát bele senki. Az izgalom csak fokozódik a ringben. Kid mozgósítja a hátországot, karlendítéssel minden menet előtt újabb biztatást kér. És kap is rajongóitól. De a nyolcadik menetben már ez sem segít, nehézkesen mozog, Wandera fürgébbnek látszik. „Gyerünk, Tomi!” – ordít be valaki, és Kovács valóban megindul, megsorozza ellenfelét, s úgy tűnik, van még elég ereje. De már nem sok, elfáradt. Az afrikai meg érzi a lehetőséget, dűlőre akarja vinni a dolgot. Pavol Hlavačka, Tomi edzője a szünetben próbál tanácsokat adni, de az is kevés, tapasztalt védence mély gödörbe került. Most mi lesz?
A megmentő gongszó
Az egyik kopasz úriember sajátos módon próbál közbelépni. Megragadja a műsorközlő mikrofonját, és a ring melletti emelvényről tomikidezni kezd a mikrofonba. Figyelemelterelő manőverével nem tudnak mit kezdeni, mindenkit letaszít maga mellől. A ringbíró is int neki, menjen távolabb. „Kapcsold ki a mikrofonját” – jön egy újabb tanács, miközben a ringben Tomi Kid tovább szenved, és a sok ütéstől egyszer csak a padlóra csuklik. Rászámol a bíró, döbbenet a lelátón. A közönség kedvence megfordul, és feláll. De Wandera tovább sorozza, ismét a padlóra kerül. Újabb rászámolás. De nem adja fel. Feltápászkodik, és folytatni akarja. Ekkor megszólal a megmentő gongszó. Vége. Az utolsó percek látványa az emberekbe fojtja a korábbi menetek élményeit. Az afrikai örömében táncol, győztesként ünnepli magát, Tomi egy idő után feláll, és a ringben körbejárva megköszöni a közönség biztatását. A pontozók meg számolnak. Aztán egyszer csak bejelentik: a magyar bírónál 112:114, a szlováknál 117:110, az osztráknál 114:113 az eredmény, vagyis Tomi Kid nyert 2:1-re. Magasba kerül a keze, átveszi a WBO Eb-címéért járó övet, tizenkilencedik profi meccsén is veretlen maradt. Közben a közönség ünnepli, de a döbbenet visszafogja az embereket, ez nem olyan kitörő öröm, mint az ütéssorozatok utáni felhördülés volt. Tomit körbefogják, alig tudja elhagyni a ringet.
Wandera visszavágót akar
Fél órával később sajtótájékoztató. Először a díszes övet helyezik az asztalra. Aztán Wandera érkezik, úgy néz ki, mintha még öklözni akarna. Tomi Kid holtfáradtan jön meg, fején az ütések nyomai, kapkodja a levegőt, beszélni sincs nagyon kedve. Az afrikai kezdi. „Ilyen kemény ütközetem még nem volt, élveztem a mérkőzést, és irigylem Tomi közönségét. Kihívlak a visszavágóra. Mit szólsz hozzá?” Aludjunk rá egyet, aztán beszélhetünk róla, kapja a választ. Pavol Hlavačka edzőnek könnyebb megszólalni: „Nagyon erős, az eddigi legnehezebb ellenfele volt Tominak. Ráadásul az afrikai fiú meccs közben másodszor is elkapta a fonalat. Az utolsó két menet az övé volt. Mégis megemelem a kalapomat Tomi előtt, aki ebben a helyzetben is kibírta. Gyönyörű az ökölvívás, de könyörtelen is. Most ilyen volt.”
„Sok ütést kaptam”
Lassan az újdonsült Európa-bajnok is összeszedi magát. „Úgy éreztem, gyorsabb, fürgébb vagyok, és van keresnivalóm ellene – mondja. – Később lebecsültem ellenfelemet, azt gondoltam, kiveri magából az erejét, és elfárad. Nem így történt. Kicsit elvesztettem a fejemet. Talán azt hittem, hogy legyőzhetetlen vagyok, és az én fejem a legkeményebb a világon. Fölöslegesen sok ütést kaptam. Már nem akarom, hogy ennyiszer eltaláljanak. A bokszolónak a gondolkodásra van a feje, és nem arra, hogy hagyja püfölni. Inkább el kell hajolni, és megbüntetni az ellenfelet. A végén nagyon oda voltam, csak az akaratom és győzelmi vágyam segített rajtam. Rettentően fáradt vagyok, de boldog, hogy sikerült.”
Aztán azt mondják, ne zaklassuk már a kimerült bunyósokat. Odamegyek Tomihoz. „Kemény volt” – mondom neki egy kézszorítás közben. Több szó nem jön ki a számon. Sok minden kavarog bennem, de látom, elege van a kemény ringcsata után. Rengeteg pofont kapott ezért a sikerért. Kijózanító és elgondolkoztató pofonokat. Mi, többiek meg péntektől valamivel többet tudunk a profi boksz valóságáról. Van min vitatkozni.
J. Mészáros Károly
(Megjelent: 2011. február 28., Új Szó)