Felső-csallóközi tanítóként került Naszvadra. És meghonosította a faluban (azóta már város lett) a kézilabdát. A lányok körében. Vlahy Jenő (1943–2013) tíz éve nincs közöttünk. Sokáig lehetne sorolni, mi mindent ért el tanítványaival 1971-től, amikor társaival lerakta a helyi női kézilabda alapjait, majd erre épült az utánpótlás-nevelés egyik dél-szlovákiai bástyája.
Kiből lehet igazi tehetség?
„Érdekelt a munka, s egyébként sem szokásom sok dologba belekapni, hát azzal foglalkoztam, amit szeretek: a kézilabdával” – mondta önmagáról.
Mindig előrukkolt valami újdonsággal, meglátásaival. Egyszer a következővel is: „A naszvadi gyerek már kiskorától lesi az idősebbek játékát. Jómagam is figyelem őket zsenge gyerekkoruktól, s szüleik egykori képességeiből következtetve nagyjából eltalálom, melyikből lehet igazi kézilabda-tehetség.”
Nincs értelme a lógásnak
Bajnok diákjairól meg egyszer ezt mondta. „Amikor edzés van, akkor dolgozunk. Ez persze sokszor nem tetszik, sokszor komolyabban rájuk kell szólni, még sírás is előfordul. Tapasztalatból tudom: nincs értelme a lógásnak. Dolgozunk, amikor dolgozni kell, szórakozunk, amikor szórakozni kell, aránylag jó az edzések látogatottsága, főleg a diákok körében. A naszvadiak vannak többségben, de járnak hozzánk ímelyiek is, jó a kapcsolatunk a gútaiakkal, az aranyosiakkal. Sőt, időnként már szülői áldozatvállalással máshonnan is érkeznek tehetségek.”
Beteljesült álom
2000-ban Göteborg külvárosában, Partillében 501 csapat indult a különböző korosztályokban rendezett megatornán. Két kategóriában a naszvadiak győztek. Vlahy Jenő élménybeszámolójából: „Népes mezőnyben – 48 induló – végzett az élen a tizennégy évesek együttese. A tavalyi szlovák bajnok egy vereséggel jutott a csoportból tovább. A döntőben a házigazda Göteborggal találkoztak a lányok. Nem sok esélyünk látszott a robusztus svédek ellen. El is húztak. A félidőben szokatlan lépésre szántam el magam: odamentem a zsűrihez, és letettem a játékosaim igazolványait, ugyanerre kértem a hazaiakat is. Vagyis jeleztem, gyanús nekem az erőfölény. Valami nem lehetett tiszta a dologban, mert szünet után nagyon megzavarodtak a skandinávok, lányaim meg szárnyra kaptak, döntetlen lett a vége. A hosszabbításban a hirtelen halál – roppant izgalmak közepette – döntött a javunkra. Haris Edina, akit a döntő legjobbjának hirdettek ki, értékesítette a megítélt hetest. Úgy érzem, beteljesült az álmom. Ha több sikert nem is érnék el a naszvadi fiatalokkal, akkor már ez is elég lenne. Határtalanul boldog vagyok, a lányokkal együtt.”
Emléktábla a sportcsarnok bejáratánál
Vlahy Jenő 2005-től beteg volt, kerekesszéken élt. 2013. október 4-én hosszan tartó betegség után életének 72. évében elhunyt. 2008 óta a naszvadi sportcsarnok neve Vlahy Jenő Sportcsarnok, bejáratánál emléktábla található, minden idők legnagyobb naszvadi sportemberére emlékeztetve.
(Forrás: Új Szó, Új Ifjúság)